Nepstupn dokument, nutn pihlen
Input:

A könyvviteli zárlat

Garantált 2017.05.24, , Forrás: Verlag Dashöfer (http://www.dashofer.hu)

2.2.20.1 A könyvviteli zárlat

Kerekes Anikó, Bonácz Zsolt

2.2.20.1 A könyvviteli zárlat

A gazdasági eseményeket a nyilvántartásokban folyamatosan rögzíteni kell.

A folyamatos könyvelés keretében rendszeresen könyvviteli zárlatot kell végezni a főkönyvi könyvelés teljessé tétele és a könyvelés helyességének kontrollálása érdekében.

Ennek keretében különböző kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkákat kell foganatosítani.

A számviteli törvény nem írja elő a zárlati munkák gyakoriságát, csak azt határozza meg, hogy legalább az üzleti év végén a beszámoló alátámasztásához, vagy más, jogszabályban előírt, a számviteli adatokon alapuló adatszolgáltatás teljesítéséhez kell elvégezni.

A könyviteli zárlat(ok) időszakát és a zárlati munkák elvégzésének határidejét a számviteli politikában rögzíteni kell.

Az információigényektől függően a könyvviteli zárlat elvégezhető:

  • havonta,

  • negyedévente és

  • évente, az üzleti év végén.

A könyvviteli zárlat után – de legalább a beszámoló elkészítését megelőzően – a kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak főkönyvi kivonatot kell készítenie. A főkönyvi kivonatban alapvető követelmény a tartozik és követel halmozott forgalom egyezősége, illetve a főkönyvi számlák tartozik és követel összegzett egyenlegének egyezősége. Ez az elvégzett könyvelések számszaki egyezőségének a garanciája.

A könyvviteli zárlat során el kell számolni az értékcsökkenési leírásokat (terv szerinti és terven felüli), az értékvesztést, azok visszaírását, továbbá szükséges esetben céltartalékokat kell képezni.

Céltartalék

A céltartalék képzése arra szolgál, hogy – az óvatosság elvének megfelelően – a vállalkozó megteremtse az érzékelhető kockázatok, veszteségek miatt később felmerülő kiadások, illetve egyes várható, de a mérlegben még nem szerepeltethető kötelezettségek fedezetét.

A gazdálkodó:

  • köteles céltartalékot képezni azoknak a múltbeli vagy folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségeknek a fedezetére (például garanciális kötelezettségekre, korengedményes nyugdíjra, végkielégítésre), amelyek a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló adatok szerint bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy esedékességük a mérleg készítésekor még bizonytalan (céltartalék várható kötelezettségekre),

  • jogosult céltartalékot képezni az olyan jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségek fedezetére (kivéve a szokásos üzleti tevékenység rendszeresen és folyamatosan felmerülő költségeit), amelyek a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint feltételezhetően, vagy bizonyosan felmerülnek (céltartalék jövőbeni költségekre).

Ezen túlmenően lehetséges céltartalékot képezni egyéb jogcímen is.

Befektetett eszközök értékelése

A számviteli törvény szerint az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket, a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírokat, a követeléseket, a vásárolt és saját előállítású készleteket és a pénzeszközöket a bekerülési értéken kell a mérlegben kimutatni, csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel, növelve a visszaírt terven felüli értékcsökkenéssel, a visszaírt értékvesztéssel.

Forgóeszközök értékelése

Az éven belüli, legfeljebb az egy éves lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknál a beszerzési értéken lehet értékelni, amíg a kibocsátó várhatóan a lejáratkor a névértéket megfizeti.

A bekerülési érték az átlagos (súlyozott) beszerzési ár (illetve árfolyam), vagy a FIFO módszer alkalmazásával is meghatározható

  • a részesedéseknél,

  • az értékpapíroknál,

  • a vásárolt készleteknél,

  • a valutakészleteknél, a devizakészleteknél.

Saját előállítású készleteknél a bekerülési érték

  • utókalkuláció, vagy

  • norma szerinti érték, vagy

  • FIFO módszer

alkalmazásával állapítható meg.

Az építési-szerelési, a technológiai szerelési munkák bekerülési értéke történhet

  • a közvetlen önköltség utókalkulációval történő meghatározásával, vagy

  • a teljesítési fok alapján arányosítással.

A könyv szerinti érték az előbbiek alapján meghatározott bekerülési értéknek az elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztéssel növelt összege.

Ha valamely követelés részben vagy egészében behajthatatlan, azt legkésőbb a mérleg készítésekor – az akkor rendelkezésre álló információk alapján – le kell írni.

Források értékelésének általános szabályai

A forrásokat általában könyv szerinti értéken kell a mérlegben szerepeltetni.

A váltótartozás a kiváltott kötelezettség és a kamat együttes összegét foglalja magában. A fizetendő, ráfordításként elszámolt kamat összegéből a következő éveket terhelő összeget időbelileg el kell határolni, csak az időarányos részt kell a tárgyévben az eredmény terhére elszámolni.

A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettség a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét nem foglalja magában.

Külföldi pénzértékre szóló eszközök és források

A külföldi pénzértékre szóló követelések értékvesztését, illetve annak visszaírását a külföldi pénzértékre szóló eszközök mérlegfordulónapi értékelését megelőzően el kell végezni. Először tehát az értékvesztést, illetve szükség esetén a visszaírást kell elszámolni, majd ezt követően kell meghatározni, illetve elszámolni az árfolyamváltozásból adódó különbözeteket.

A külföldi pénzértékre szóló eszközök értékvesztését, illetve visszaírását először devizában kell meghatározni. Ezt kell majd a nyilvántartásba vételi (bekerülési) árfolyamon forintra átszámítani.

Ezáltal az árfolyamváltozás hatása kiszűrésre kerül, és így elválik az értékvesztéstől, illetve annak visszaírásától.

Az értékvesztés megállapításának és elszámolásának feltételei:

  • a mérlegfordulónapon fennálljon,

  • a mérlegkészítés napjáig a pénzügyi rendezése ne történjen meg,

  • a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján vélelmezhető legyen a meg nem térülés.

Az értékvesztés összege a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet, ha az tartós és jelentős.

Negatív értékkorrekcióra akkor kerülhet sor, ha a könyv szerinti értékhez képest a várható befolyás értéke tartós tendenciákon alapul, és így jelentős veszteségeket okozhat.

Ha a körülmények alapján biztosan tudjuk, hogy némely követelés vagy annak részei nem kerülnek majd kiegyenlítésre, akkor az behajthatatlan követelés.

A követelések értékvesztésének meghatározása a vevő, az adós minősítése alapján történik függetlenül attól, hogy lejárt fizetési határidejű vagy nem lejárt fizetési határidejű követelésekről van szó.

Az értékvesztések meghatározásánál az egyedi értékelés elvét kell alkalmazni, de a törvény lehetővé teszi, hogy a vevőnként, adósonként kisösszegű követeléseknél a vevők, az adósok együttes minősítése alapján is meg lehessen állapítani az értékvesztés összegét. Ez a nyilvántartási érték százalékában történik.

A számviteli politikában kell rögzíteni, hogy mi minősül vevőnként és adósonként kisösszegűnek.

Ha a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést csökkenteni kell. A visszaírás összegével azonban a könyv szerinti értéket legfeljebb a követelés nyilvántartásba vételi értékéig lehet növelni.

A követelés értékvesztésének elszámolásánál követelmény, hogy a követelés eredeti összege változatlanul kimutatásra kerüljön, az értékvesztés összege pedig egy technikai – értékhelyesbítő – számlán jelenjen meg. A mérlegbe a kettő összevont egyenlege kerül.

Leltár, leltározás

A valódiság elve megköveteli, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatók, a kívülállók által is megállapíthatók legyenek. Ezért a számviteli törvény a mérlegtételek alátámasztásához leltár összeállítási és megőrzési kötelezettséget ír elő. A leltárnak tételesen és ellenőrizhető módon mennyiségben és értékben tartalmaznia kell a vállalkozó eszközeit és forrásait.

Leltározni kell, ha a vállalkozó folyamatosan és naprakészen mennyiségi nyilvántartást nem vezet. Ekkor a mérleg fordulónapjára vonatkozóan mennyiségi felvétellel kell alátámasztani. Az értékben nyilvántartott árukészletek kivételével a csak értékben kimutatott eszközöknél és a kötelezettségeknél egyeztetéssel is el lehet végezni a leltározást.

Nem kötelező a leltár összeállítását megelőzően leltározni, ha a vállalkozó eszközeiről a mennyiségi nyilvántartást folyamatosan és naprakészen vezeti. A felvett mennyiségi és értékadatok valódiságáról azonban ez esetben is meghatározott módon és időben meg kell győződni.

A kereskedelmi bolti készleteket általában csak értékben tartják nyilván. Ezen készleteknél lehetőség van arra, hogy a készletek könyv szerinti értékét a mérlegfordulónapot megelőző vagy azt követő negyedévben elvégzett tételes leltározással ellenőrizzék.

Speciális év végi feladatok

Egyeztetések, ellenőrzések

Az év végi zárás előtt célszerű egyeztetéseket, ellenőrzéseket végezni.

Teljes körűség vizsgálata az árbevételek szempontjából

  • számlanyilvántartással való egyeztetés,

  • pénztárgép esetén adómemória tartalmával való összevetés,

  • áfabevallások felszámított áfa alapjával való hasonlítás.

Teljes körűség vizsgálata a költségek szempontjából

  • ismétlődő, rendszeres tételek havi előfordulása (telefon, bérleti díj stb.)

  • munkabérek, járulékok áttekintése,

  • saját termelésű készletek költség felülvizsgálata.

Árrés alakulásának előzetes vizsgálata, a tervezettől nagyfokú eltérés okainak kiderítése, a forgási sebesség realitása, az előző évekhez való hasonlítás.

Analitikus nyilvántartásokkal való egyeztetés a

  • befektetett eszközöknél,

  • készleteknél,

  • követeléseknél (vevők, elszámolásra kiadott pénzek, dolgozók tartozásai),

  • kötelezettségeknél (szállítók, vevőktől kapott előlegek, tagi kölcsönök, hiteltartozások stb.).

Folyószámla egyeztetések

  • NAV adószámla,

  • helyi adók,

  • egyéb tagsági díjak.

Időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolás célja, hogy a több évet érintő gazdasági események eredményre gyakorolt hatása az érintett évek között megfelelő módon, arányosan megosztásra kerüljön. Az időbeli elhatárolás a megbízható valós összkép, ezen belül pedig az eredmény pontosítását célzó elszámolás.

Aktív időbeli elhatárolások

Ide olyan bevételek tartoznak, amelyek a mérleg fordulónapja után esedékesek, de részben vagy egészben a beszámolóval lezárt üzleti évet illetik. De ide kell sorolni az olyan költségeket, ráfordításokat is, amelyek a tárgyévben keletkeztek (elszámoltak), de részben vagy egészben a következő évet terhelik. Ezek eredményt növelő tételek.

Passzív időbeli elhatárolások

Ide azok a bevételek tartoznak, amelyeknek az eredmény javára történő elszámolása a tárgyévben megtörtént, de az a következő éveket illeti. A költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolásaként kell kimutatni minden olyan költséget és ráfordítást, amelyeknek az elszámolása az eredmény terhére a tárgyévben számlák és más bizonylatok alapján nem történt meg, de a tételek a tárgyidőszaki eredményt terhelik. Ezek a tételek érinthetik a különböző költségeket és egyéb, valamint pénzügyi ráfordításokat is. Ezek eredmény csökkentő tételek.

Év végi átsorolások

Honnan   Hová   
Beruházási fejlesztési hitel következő évi törlesztő részlete   Rövid lejáratú kötelezettség   
Egyéb rövid lejáratú hitel következő évi törlesztő részlete   Rövid lejáratú kötelezettség   
 

Annak érdekében, hogy az Önnek legjobb olvasási élményt nyújthassuk oldalunkon, cookie-kat használunk. A cookie-król, illetve használatukról részletesebb információkat a következő linken találhat: ide. Amennyiben a "folytatás" gombra kattint, vagy tovább használja oldalunkat, Ön tudomásul veszi a cookie-k használatát.