A munkavállaló munkaviszonyból eredő fő feladata a munkavégzés, tennivalóit (alapvetően) az Mt-nek a munkaszerződés teljesítéséről szóló VIII. fejezete határozza meg, amelyeket összefoglalóan a munkavállaló munkavégzési kötelezettségeként jelölthetünk.

Az első Munka Törvénykönyvében.(1951. évi 7. tvr.) a munkavállaló munkavégzési kötelezettségéről – kivéve a munkaidőről szóló szabályokat – szinte alig esik szó, pedig valójában ettől függ, hogy a munkavállalóra milyen feladatok hárulnak, illetve, hogy vele szemben milyen követelmények támaszthatók. Bár csaknem húsz év elteltével, de a második Mt. (1967. évi II. tv.) megalkotásával lényeges változás következett be, már önálló fejezetben, „Munkavégzés” cím alatt lényegében összefoglalta a legfontosabb tartalmi követelményeket. Ez azért is fontos változás, mivel különösen ezek által nevesültek a munkaviszonynak azok a karakteres elemei, amelyek kifejezői e jogviszony jellegének és ezzel alapot szolgáltatnak a munkavégzésre irányuló más jogviszonyoktól történő elhatároláshoz is. Fontos következménye e szabályozásnak az is, hogy tisztázta az utasítási jog lehetőségeit a munkafeltételek változtatása terén, illetőleg azt, hogy mely esetek tartoznak már a munkaszerződés módosítása, a felek megállapodása hatókörébe. Kisebb változtatásokkal e szabályok éltek tovább a harmadik Mt. (1992. évi XXII. tv.) szabályaiban.

A hatályos Mt. (2012. évi I. tv.) a lényegi szabályokat alapvetően ugyan megtartotta, de számos, nem csak dicsérhető változtatást is végrehajtott. A „munkavégzési szabályok” megnevezés helyett valójában indokolatlanul a polgári jogias „munkaszerződés teljesítése” megjelölést alkalmazza, ezzel szinte elrejti a munkaviszony legfontosabb funkcióját és értelmezési nehézséget okozhat a túlnyomó részt nem jogvégzett végrehajtók számára. Nem tekinthetjük azt sem jó megoldásnak, hogy a munkavállalót terhelő szabályok egy részét (pl. üzleti titkok megtartása, véleménynyilvánítási jog) áttette az általános magatartási szabályok (Mt. 6-12. §) közé, holott szerintem ott csak a mindkét félre irányadó közös követelményeket lett volna helyes…