Ahhoz, hogy a mindennapok során dönteni tudjunk arról, hogy a létesülő vagy akár létrejött jogviszony munkaviszony-e vagy csupán munkavégzésre irányuló más jogviszony, célszerű számba venni a munkaviszony sajátosságait, legfontosabb jellemzőit. Ezek tapasztalataink szerint az alábbiak:

– E sajátosságok egyike az, hogy a munkavállaló a munkát személyesen köteles végezni, azt másokkal (mint pl. a polgári jogi vállalkozás esetében) nem végeztetheti el. (Kivételesen persze vannak olyan esetek, amikor a munkavállaló munkájába részlegesen mást is bevonhat, vagy bizonyos ideig maga helyett mással végeztetheti el a munkát – pl. az atipikus foglalkoztatások egyes eseteiben –, ezek azonban lényegében kivételek, nem általánosan jellemzik a munkaviszony alapján végzendő munkát.)

– A munkára irányuló munkajogi jogviszony alapján végzendő munka további sajátossága, hogy általában csak a tevékenységek meghatározott körébe (az ún. munkakörbe) tartozó feladatok ellátására és egyúttal meghatározott helyen (az ún. munkahelyen) történő munkavégzésre irányul, valamint hogy azt általában a jogszabály által előírt időtartamon át (a munkaidő alatt), rendszeres jelleggel kell végezni.

            – Fontos további sajátossága a munkára irányuló munkajogi jogviszony alapján végzett munkának, hogy az említett (munkaköri stb.) keretek között folyó munkát a munkáltató (annak megbízottja) szervezi, ehhez képest széles körben utasításokat adhat, és a munkavállalót velük szemben engedelmeskedési kötelezettség terheli. Hangsúlyozzuk, hogy ez – elhatárolás szempontjából – kétségtelenül az egyik legfontosabb jellemzője a munkára irányuló munkajogi jogviszony alapján folyó munkának. Sőt, helye van olyan megállapításnak is, hogy az utasítási jogkör gyakorlásának lehetősége a munkáltató részére a szóban lévő munkára irányuló munkajogi jogviszonynak az a legsajátosabb vonása, differencia specifikája, amely leginkább alkalmas arra, hogy azt a munkavégzéssel is együtt járó egyéb jogviszonyoktól, elsősorban a legtöbb határproblémát jelentő polgári jogi vállalkozástól és megbízástól elhatárolja.

            Ugyancsak fontos jellemzője a munkára irányuló munkajogi jogviszonynak, hogy a munkáltató köteles gondoskodni a munkavégzés valamennyi feltételéről, így a megfelelő munkavégzési helyről, anyagokról, munkaeszközökről stb., valamint a munkavállaló munkával való folyamatos ellátásáról is.

            Megjegyzendő még, hogy a jogviszony – a munkaviszony jellegű volta ellenére – nem az Mt., hanem a Ktv., illetőleg a Kjt. hatálya alá tartozik, ha annak munkáltatója költségvetési szerv, illetőleg intézmény. Ebben az utóbbi esetben a jogviszony közszolgálati, illetőleg közalkalmazotti voltát elsődlegesen nem az annak tárgyát képező munkavégzés jellege, hanem a munkáltató mivolta dönti el. Ha a munkáltató közigazgatási szerv, általában közszolgálati jogviszonyról, ha pedig a munkáltató nem közigazgatási, hanem egyéb költségvetési szerv vagy intézmény, közalkalmazotti jogviszonyról lehet szó.

A munkaviszonyban végzett munka mindenkor ellenszolgáltatás (munkabér, stb.) fejében végzett munka, miként ez az alapul szolgáló társadalmi munkaviszonyok jellegéből közvetlenül is következik. Ezekben az esetekben az ellenszolgáltatás…