A munkaviszony jogellenes megszüntetése mind a munkáltató, mind a munkavállaló által bekövetkezhet. 1. Jogellenes munkáltatói döntésről azokban az esetekben beszélhetünk, amikor a munkaviszony megszüntetésére nem a törvényben meghatározottak szerint kerül sor. Így különösen akkor, ha a munkáltató

– felmondással mondja fel a munkaviszonyt, de azt –a nyugdíjasnak, vezető állású munkavállalónak minősülőket kivéve – nem indokolja, vagy, az nem felel meg a törvényben előírt követelményeknek, felmondási tilalomba vagy a felmondást korlátozó rendelkezésbe ütközik, a felmondást nem foglalják írásba,

– azonnali hatályú felmondással mondja fel a munkaviszonyt anélkül, hogy a munkavállaló lényeges kötelezettségét  szegte volna meg, vagy hogy azt jelentős mértékében szegte volna meg, illetőleg anélkül, hogy a kötelezettségszegés tekintetében szándékos magatartás vagy súlyos gondatlanság fennállott volna,

            – indokolási kötelezettséggel nem járó azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyt, anélkül, hogy ennek törvényi feltételei fennálltak volna (például a próbaidőre hivatkozással, de már annak letelte után szünteti meg a munkaviszonyt.).

Megjegyzendő, hogy amennyiben a munkáltató a munkaviszonyt a munkavállalóra irányadó felmondási időnél rövidebb felmondási idővel mondja fel, ez a felmondást nem teszi jogellenessé, ilyen esetben azonban a munkaviszony a szabályos felmondási idő utolsó napjáig tart.

Ha a munkaviszonyt, a munkáltató jogellenesen szüntette meg, köteles a munkavállaló számára megtéríteni az ezzel okozott kárt az alábbiak szerint:

            – az elmaradt jövedelmét, ennek összege azonban nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét,

            – a végkielégítés összegét, ha munkaviszonya megszűnésekor az Mt. 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült végkielégítésben, vagy munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg.

            A munkavállaló az előbb meghatározott kártérítés helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre jár távolléti díjnak megfelelő összeget (Mt. 82. §).

            A jogellenes megszüntetéssel összefüggésben okozott kár megtérítésén túl (Mt. 82. § (1) bekezdés) a munkavállaló kérelmére a bíróság helyreállítja a munkaviszonyt, ha

            a) a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe,

            b) az Mt.65. § (3) bekezdésében meghatározott felmondási tilalmakba,

            c) az Mt. – szakszervezeti tisztségviselők védelméről szóló – 273. §-ának (1) bekezdésébe ütközött,

            d) a munkavállaló a munkaviszon y megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,

            e) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg, (Mt. 83. §). A kollektív szerződés az e rendelkezésektől csak a munkavállaló javára térhet el [Mt. 85. § (2) bekezdés f) pont.]

            A munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony…