Az adóhatóság revizorai nem pihennek, ha arról van szó, hogy nyakatekert jogi hivatkozásokra megállapításokat lehessen alapítani. Néhány év alatt kifejlődött egy új „fejőstehén”, ami jelentősen emelhette a revizor és osztályvezetője renoméját. Azokra a cégekre mentek rá, ahol nagyok voltak a számok. Tehát óriási összeg volt a felszámított adó is. Ezeknél a cégeknél, ha nullás bevallás érkezett, akkor a levonható adót kiemelték a képből, így hatalmas bírságokat vethettek ki. Ennek a gyakorlatnak vége!

Korábban több cikkben is foglalkoztunk a NAV gyakorlatával, ami nem kis felháborodást okozó ellenőrzésekről szólt, de foglalkoztunk azzal is, hogy az egyik ilyen, Európai Unió Bírósága (EUB) elé került ügyben is gyanús körülmények között kerülték ki az ítélethozatalt.

A revizorok által kifejlesztett megállapítás arra az elemi ellentmondásra épített, ami az általános forgalmi adó levonási, visszaigénylési joga és az eljárásjogi szabályok között feszül, évtizedek óta. A levonási jog főszabály szerint az adózó alapjoga, de azt látszólag mégis lehet eljárásjogilag korlátozni. Az előbbit az EUB védi, míg az utóbbit a tagországok bíróságai gyakran saját államuk hivatalai javára ítélik meg. Így történt ez több ügyben is, a Kúria pedig nem fordított a gyakorlaton, a levonási jogot hagyta megtagadni, mondván, a nullás bevallásban az adózó „választott”.

A NAV vezetői azonban most szembemennek saját revizoraikkal, mert túlzásnak tartják az ilyen megállapítást. Igazságosabbnak vélik, ha az egyenlegre vonatkozóan szab ki a NAV bírságot, a levonási…