A pénzügyi intézményekkel kötött szerződések bemutatása elengedhetetlen a vállalkozások számára, mert az alapvető új szabályokat törvényi szinten az új Polgári Törvénykönyv tartalmazza, míg az uniós irányelveknek megfelelő a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény és a 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról pedig a törvény kellő kiegészítését szolgálja.

Hitel- és számlaszerződéseket az új Ptk. a hatodik könyvben nevesíti, melyek a következőek.

• hitelszerződés
• kölcsönszerződés
• betétszerződés
• folyószámla-szerződés
• fizetésiszámla-szerződés
• fizetési megbízási szerződés
• faktoring szerződés
• pénzügyi lízingszerződés

Sorozatunkban ebben a hónapban a pénzügyi lízingszerződéssel foglalkozunk.

A pénzügyi lízingszerződés

Lízingszerződések

A gyakorlatban bár különféle lízingszerződések vannak, a Polgári Törvénykönyv új szerződéstípusként kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza, melynek az az oka, hogy polgári jogi szempontból az operatív lízing nem határolható el a bérlettől, annak szabályai operatív lízing esetén megfelelőek, ezért a jogalkotók szerint indokolatlan lenne az önálló szabályozás.

A törvény a pénzügyi lízinget úgy határolja el a bérlettől, hogy a használatba adás mellett egy további feltétel fennálltát is megkívánja.

Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

Az első esetben a bérlettől az határolja el a pénzügyi lízinget, hogy a használat időtartama eléri a lízingtárgy hasznos élettartamát, így az a kérdés, hogy a futamidő végén történik-e tulajdonszerzés, gazdasági értelemben nem releváns. A második esetben az elhatároló ismérv nem a használat időtartama, hanem a tulajdonszerzés. A harmadik esetben az elhatároló ismérv az, hogy a lízingbeadó – a bérbeadótól eltérően – a szerződés futamidejét és a lízingdíjat úgy kalkulálja, hogy a fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy értékét.

A lízing finanszírozási jogviszony, ezért a lízingbeadót a bérlettől eltérő feltételek szerint terheli a szavatosság.

A pénzügyi lízing

A lízingszerződés fiduciárius konstrukciónak minősül. A felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. A lízingbevevő jogosult a vételi jogának gyakorlására harmadik személyt kijelölni, ehhez a lízingbeadó hozzájárulása nem szükséges Mivel a Ptk. általános jelleggel biztosítja a jogok átruházhatóságát, ezt külön nem szabályozza a törvény.

Ahelyett azonban, hogy a lízingbeadó tulajdonjogot ruházna át és a vételár-követelését zálogjoggal biztosítaná, a zálogjogosultinál kedvezőbb hitelezői pozícióban marad.

A pénzügyi lízing tárgya lehet ingatlan, ingó vagy jog. A törvény a lízingbeadó tulajdonjogát, csak abban az esetben ismeri el, ha a lízingbeadó a lízinget – a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét – bejegyezteti a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromba vagy az ingatlan-nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel célja a publicitás biztosítása, hogy harmadik személyek, tipikusan a lízingbevevővel szerződő vevők és a lízingbevevőnek hitelt nyújtók tisztában lehessenek azzal, hogy a tartósan a lízingbevevő használatában lévő vagyontárgyak a látszat ellenére nem a lízingvevő tulajdonában vannak.

A nyilvántartásba vétel elmulasztása a harmadik személy jogait sértené, ezért kereskedelmi forgalmon kívül is biztosítja a lízingbevevőtől szerző harmadik személy ingón, illetve jogon való tulajdonszerzését, ha a szerző ellenérték fejében és jóhiszeműen szerez. Ugyancsak védi a törvény a lízingbevevő hitelezőit azáltal, hogy lízingbevevő által alapított zálogjog a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is létrejöjjön.

Fent jelzett lízingtárgyak estében az a határozott ideig tartó használat minősül pénzügyi lízingnek, amely esetén

• a lízing futamideje eléri vagy meghaladja a lízingtárgy hasznos élettartamát;
• a futamidő nem éri el a gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő lízingtárgy szerződéskori piaci értékénél jelentősen alacsonyabb áron (maradványértéken) megszerzi vagy megszerezheti…