A munkavégzés alóli mentesülés legkézenfekvőbb esetei az éves rendes szabadság, s betegszabadság és a táppénz. Azonban mind a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [Mt.], mind más törvények tartalmaznak további olyan eseteket, amikor a munkavállaló jogszerűen nem végez munkát. Arra is lehetőség van, hogy kollektív szerződés egészítse ki speciális esetekkel a mentesülés esetkörét, és a munkáltató egyedi döntésén, engedélyén, a munkavállalóval történő megállapodásán is alapulhat munkából való távollét.

A mentesülés első csoportjába azok az esetek tartoznak, amikor valamilyen munkajogi oka van annak, hogy nem kell munkát végezni. Ide tartozik először is a munkáltató rendes felmondása esetén a munkavállalót megillető felmondási idő legalább felére történő munkavégzés alóli kötelező mentesítés [Mt. 70. § (1) bekezdés]. A munkaszüneti napon a munkavállaló a törvény erejénél fogva nem kötelezhető munkavégzésre bizonyos kivételekkel [Mt. 102. §]. Ezek: a rendkívüli munka, illetőleg a megszakítás nélkül üzemelő munkahelyen dolgozók rendes munkaideje. Munkaszüneti napnak minősülnek a törvényben meghatározott ünnepek. Ha amunkavállaló vétkes kötelezettségszegést követett el, a vizsgálat időtartamára a munkáltató mentesítheti őt a munkavégzési kötelezettsége alól. A munkajogi okok közé tartozik a jogszerű sztrájkban való részvétel is, hiszen a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 6. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető. Az Mt. Harmadik részében találhatók továbbá a szakszervezeti tisztségviselőknek és az üzemi tanács tagjainak járó munkaidő-kedvezmény szabályai [Mt. 260. és 274. §].

Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól akkor is, ha bizonyos egyéb kötelezettségeinek kell eleget tennie. Így bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra [Mt. 55. § (1) bekezdés i) pont]. A régi Mt. csak a tanúzási kötelezettségnek való megfelelést ismerte el, az új törvény már a közigazgatási eljárásban vagy perben félként való részvétel idejére is jogszerű távollétet biztosít. A kötelező orvosi vizsgálat időtartama szintén engedélyezett távollétnek számít [Mt. 55. § (1) bekezdés c) pont]. Ide értendő minden olyan orvosi vizsgálat, amelyen a megjelenést jogszabály írja elő. Például kötelező a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálat, vagy a foglalkozás-egészésgügyi vizsgálat is. Kötelező – a csecsemő érdekében – a szülési szabadságból is igénybe venni két hetet [Mt. 127. § (1) bekezdés]. A munkavállaló, ha önkéntes vagy…