2.21. Számlázás és bizonylatolás a számviteli törvény és az Áfa törvény tükrében

A vállalkozások tevékenységének adóhatósági ellenőrzése során a gazdasági események megtörténtét igazoló bizonylatok alaki és tartalmi követelményeknek való megfelelése kerül előtérbe. Az ellenőrzés kiterjedhet, mind a beérkező, mind a kimenő számlákra.

Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) –-ndash;függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.

A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni (a világosság elve).

A számviteli nyilvántartásokban csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján történhet meg a gazdasági események vagyon és eredményhatásainak rögzítése.

Csak a bizonylatra vonatkozó alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő okmány minősül bizonylatnak; tartalmára vonatkozó előírásokat az Szt. 167. § (1) bekezdése tartalmaz.

A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában, magyar nyelven kell kiállítani. A magyar nyelven kiállított bizonylaton az adatok más nyelv(ek)en is feltüntethetők. Azaz a számviteli törvény értelmében a teljesítést megelőzően bizonylat (számla) nem állítható ki.

A számviteli bizonylatot – ha az adott gazdasági művelet, esemény, illetve intézkedés jellemzői indokolják – idegen nyelven is ki lehet állítani. Az idegen nyelven kibocsátott, illetve a befogadott idegen nyelvű bizonylaton azokat az adatokat, megjelöléseket, amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelő adatrögzítéshez, könyveléshez szükségesek – a könyvviteli nyilvántartásokban történő rögzítést megelőzően – belső szabályzatban meghatározott módon magyarul is fel kell tüntetni.

A számviteli törvény szerint a beszámolót magyar nyelven kell összeállítani, a számviteli nyilvántartásokat magyar nyelven kell vezetni, ehhez az idegen nyelven kibocsátott, illetve befogadott bizonylatok nyilvántartásokban megjelenő adattartalmát a bizonylaton magyar nyelven is fel kell tüntetni.

A számviteli törvény bizonylatolással kapcsolatos előírásainak be nem tartásának jogkövetkezménye 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírság lehet az Art. 172. § (2) bekezdése szerint.

A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:

– a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;

– a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;

– a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;

– a bizonylat kiállításának időpontja, illetve – a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka);

– a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és – a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően – értékbeni adatai;

– külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;

– bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;

– a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás;

– a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása;

– továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír.

A bizonylat tártalmára vonatkozóan a fentiekben leírtakat maradéktalanul teljesíteni kell, különös tekintettel a 2009. január elsejétől érvényben lévő módosításra, mely szerint, amennyiben a Ptk. szerinti teljesítés időpontja eltér az adótörvény szerinti teljesítés időpontjától, mindkét időpontot (időszakot) szerepeltetni kell a bizonylaton.

Az Áfa törvény előírásainak megfelelően kiállított számla, egyszerűsített számla, akkor minősül számviteli bizonylatnak, ha azon feltüntetésre kerül a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás, könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása.

Az Áfa törvény szerint számla: minden olyan okirat, amely megfelel a következő pontban meghatározott feltételeknek.

A számla kötelező adattartalma:

– a számla kibocsátásának kelte;

– a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;

– a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;

– a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének

• adószáma, amely alatt mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy

• adószáma, amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették, vagy

• adószámának vagy csoportos áfa-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegye, amely alatt, mint belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítették, feltéve, hogy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanyra az áthárított adó a 2 millió forintot eléri vagy meghaladja és a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön;

– a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;

– az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az Áfa törvényben alkalmazott Vtsz., továbbá mennyisége vagy a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az Áfa törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

– a teljesítés időpontja, előleg fizetésnél a fizetendő adó megállapításának időpontja időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;

– a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés, a különös szabályok szerinti adózás alkalmazása esetében;

– az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára vagy a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

– az alkalmazott adó mértéke;

– az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését az Áfa törvény kizárja;

– az „önszámlázás” kifejezés, ha a számlát a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő állítja ki;

– adómentesség esetében jogszabályi vagy a Héa-irányelv vonatkozó rendelkezéseire történő hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása mentes az adó alól;

– a „fordított adózás” kifejezés, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett;

– új közlekedési eszköz közösségen belüli értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó jogszabály által előírt adatok (259. § 25. pont);

– a „különbözet szerinti szabályozás – utazási irodák” kifejezés, az Áfa tv. XV. fejezetben meghatározott különös szabályok szerinti utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében;

– a „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek” vagy a „különbözet szerinti szabályozás – műalkotások”, vagy a „különbözet szerinti szabályozás – gyűjteménydarabok és régiségek” kifejezések közül a megfelelő kifejezés, az Áfa tv. XVI. fejezetben meghatározott különös szabályok szerinti használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében;

– pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

Fordított adózás alá vont és közösségen belüli termékbeszerzések esetében az adófizetésre kötelezett vevő adószámát is fel kell tüntetni a számlán. Nem fordított adózás alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, belföldi ügyletek során a vevő adószáma nem kötelező tartalmi eleme a számlának.

A törvény eleget tesz annak a közösségi jogi kívánalomnak, hogy az adóalanynak lehetőséget kell biztosítani a tekintetben, hogy milyen módon kívánja szabatosan megjelölni a számlán, hogy milyen terméket, szolgáltatást nyújt. Ezáltal a törvény értelmében nem kötelező a továbbiakban a számlán a Szolgáltatás Jegyzék (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (Vtsz.) feltüntetni akkor, amikor olyan termék, szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezen azonosítószámokkal hivatkozik. Azonban az adóalanynak továbbra is lehetősége van arra, hogy a számlán az SZJ, illetve a Vtsz. hivatkozást használja, feltüntesse.

A számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha

a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet előleg fizetés, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét a teljesítés időpontjáig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel maradéktalanul megtéríti és számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;

c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet belföldön kívül, a Közösség területén, vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatás nyújtást;

d) a számla adóval növelt végösszege nem haladja meg a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget, feltéve, hogy a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet nem küldeményként történő értékesítés vagy adómentes Közösségen belüli termékértékesítés.

A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy nem kell tartalmaznia:

– az adó alapját, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységárát, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységárát, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedményét, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;

– az alkalmazott adó mértékét;

– az áthárított adó összegét.

Tartalmaznia kell az ellenérték adót is tartalmazó összegét, valamint az alkalmazott adómértéknek megfelelő százalékérték feltüntetését (21,26; 15,25; 4,76), az áthárított adó összegének feltüntetése nélkül.

Közösségen belüli termékértékesítés esetén a számlának tartalmaznia kell:

– a számla kibocsátásának keltét;

– a számla sorszámát, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;

– a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószámát, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;

– a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének nevét és címét;

– az értékesített termék megnevezését, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az e törvényben alkalmazott Vtsz., továbbá mennyiségét, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére – a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján – az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyiségét, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;

– az adó alapját, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységárát, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységárát, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedményt, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza.

A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy nem kell adóalapot, áthárított adóösszeget feltüntetni a számlában, elegendő az adóval növelt ellenérték és a „felülről számított százalékérték” feltüntetése. Egyszerűsített adattartalommal bocsátható ki a számla a teljesítést megelőzően beszedett előlegről, valamint akkor is, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye másik tagállam vagy harmadik ország területén található.

Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.

Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.

Az előző bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát

– az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti minősített elektronikus aláírással látják el; vagy

– az elektronikus adatcsererendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként hozzák létre és továbbítják.

A fenti bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról.

A fentiekben leírtak alkalmazása esetében a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.

Az elektronikus számla alkalmazásának feltétele

– az EDI alkalmazása esetén, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról;

– egyéb esetben a számlabefogadó beleegyezése, kivéve, ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik.

Minden személy, szervezet, aki (amely) az Áfa törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) az Áfa törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adó-megállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okiratot legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.

A megőrzési kötelezettség papír alapú okirat esetében a kibocsátásra kötelezett részéről a másodlati példányra, a befogadó részéről az okirat eredeti példányára, vagy – ha azt e törvény nem zárja ki – eredeti példány hiányában annak hiteles másolatára vonatkozik. A megőrzési kötelezettség teljesíthető a papír alapon kibocsátott okirat elektronikus formában történő megőrzésével is.

Elektronikus okirat kizárólag elektronikus formában őrizhető meg. A kötelezettség teljesítését nem befolyásolja az elektronikus okirat formátumának az Áfa tv. 168/A. §-ban foglalt követelményeknek megfelelő megváltoztatása. A megőrzési kötelezettség elektronikus formában történő teljesítése esetén az adóalanynak elektronikusan kell megőriznie a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét biztosító adatokat is.

Nyomtatványként nyomdai úton előre előállított számla, nyugta (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: nyomtatvány) abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha

– A nyomtatvány nyomdai úton történő előállítása az állami adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére előre kijelölt sorszámtartományban folyamatosan, az adott sorszámtartományba illeszkedő sorszám kihagyás és ismétlés nélküli felhasználásával történik.

– A sorszámtartományt az állami adóhatóság a nyomtatvány előállítójának írásos kérelmére jelöli ki.

– Az állami adóhatóság a kijelölt sorszámtartományokat időszakos rendszerességgel – nyomtatvány-előállítónkénti és nyomtatványfajtánkénti bontásban – honlapján közzéteszi.

– Nyomtatvány beszerzője rendelkezik olyan számlával, mely tartalmazza az értékesített nyomtatvány megnevezése mellett annak sorszámtartományát is, az első sorszám (-tól) és az utolsó sorszám (-ig) megjelölésével és a nyomtatvány beszerzőjének adószámát

– A nyomtatványt számlaként, nyugtaként felhasználó adóalany a nyomtatványt szigorú számadás alá vonja. Ennek keretében olyan nyilvántartást vezet, amely nyomtatványfajtánként külön-külön tartalmazza:

• a nyomtatvány sorszámtartományát, az első sorszám (-tól) és az utolsó sorszám (-ig) megjelölésével,

• a nyomtatvány beszerzését igazoló számla sorszámát,

• a nyomtatvány beszerzésének keltét,

• a nyomtatvány felhasználásának időtartamát, az első felhasználás keltétől az utolsó felhasználás keltéig,

• a nyomtatvány kiselejtezésének keltét.

Számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha szigorú számadás alá vonása úgy valósul meg, hogy

– a számla kibocsátására szolgáló számítástechnikai program (a továbbiakban: számlázó program) kihagyás és ismétlés nélkül, folyamatosan biztosítja a sorszámozást, továbbá

– a számlapéldányok hiánytalan elszámolása biztosított.

A számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla kibocsátónál maradó példánya – papírra nyomtatás helyett – elektronikus adatállományként is megőrizhető, feltéve, hogy a megőrzés a Digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet rendelkezései szerint történik.

Az elektronikus adatállományként történő megőrzés történhet:

– legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott dokumentum megőrzésével,

– zárt rendszer alkalmazásával (akkreditált tanúsító szervezet által kiállított tanúsítvánnyal kell igazolni).

A számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla elektronikus változata nem minősül elektronikus úton kibocsátott számlának (Áfa tv. 175. §).

Az elektronikus úton kibocsátott, illetőleg az ilyen alapon rendelkezésre álló számla és a számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott megőrzött számla helyszíni ellenőrzése során az adóhatóság részére

– biztosítani kell a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközöket,

– rendelkezésre kell bocsátani az eszközök használatára vonatkozó dokumentációt, továbbá

– meg kell adni az eszközök használatához szükséges felvilágosítást.

Az adóhatóság jogosult a számla kiállításának folyamatát úgy is ellenőrizni, hogy felügyelete alatt a számla kiállítója – próbajelleggel – állít ki számlát.

Az adóalany köteles – ha törvény másként nem rendelkezik – a termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

A fenti bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha

– részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet;

– részére az előző pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és

a) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900.000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg

b) egyéb, az előző alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását;

– belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.

A fenti pontokban említett esetben a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható.

Egy adott gazdálkodási egységen (adóalany) belül történik a teljesítés, a termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás, arról nem kell számlát kiállítani, az nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget.

A számla kibocsátási fegyelem erősítése, az adózás elől eltitkolt bevételek láthatóbbá tétele érdekében a törvény előírja, hogy az adóalany köteles számlát kibocsátani, ha magánszemélytől vagy nem jogi személy szervezettől 900.000 forintot elérő vagy meghaladó összeget kap. A hivatkozott összeghatárt elérő, meghaladó összeget tehát akkor is számlával kell kísérni, ha a vevő (szolgáltatást igénybevevő) azt nem kéri.

Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb

– a teljesítésig,

– előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,

de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.

Az „ésszerű idő” az ellenértéknek – ideértve az előleget is – készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő megtérítése esetében haladéktalan.

Az „ésszerű idő” a nem készpénzes jogügyletek esetében, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.

Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

– termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a tevékenység közérdekű jellegére, illetve egyéb sajátos jellegére tekintettel mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;

– a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítés időpontjáig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.

Az adóalany nem mentesül a számla kibocsátási kötelezettség alól új közlekedési eszköz, ingatlan(rész), sorozat jellegű építési telek értékesítése esetében; valamint Közösségen belüli értékesítés esetében.

Az adóalany nem mentesül a számla kibocsátási kötelezettség alól akkor sem, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása

– egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik;

– az előző pont alá nem tartozó személy, szervezet részére történik, és az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Abban az esetben, ha az adóalany mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.

Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugtakibocsátási kötelezettség alól.

Bizonyos tevékenységek esetén számlaadási kötelezettség alól mentesülhet a vállalkozás, de nyugtaadási kötelezettség akkor is terheli; bizonyos esetekben azonban a nyugtaadási kötelezettség alól is mentesítést ad a törvény, például a sajtótermékek értékesítésekor, automata berendezés útján történő értékesítés során.

A számlával egy tekintet alá eső okirat megnevezésére vonatkozóan jogszabályi előírás nincs, így ezen bizonylatok stornó számla, helyesbítő számla, jóváíró számla, módosító számla, érvénytelenítő számla stb. elnevezéssel is kibocsátható, ha az tartalmában megfelel az Áfa törvény számlával egy tekintet alá eső okiratra vonatkozó előírásaival.

A számlával egy tekintet alá esik minden olyan okirat, amely megfelel a következő feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.

A számlával egy tekintet alá eső okirat kötelező adattartalma a következő:

– az okirat kibocsátásának kelte;

– az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;

– hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;

– a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

Amennyiben a bizonylat tartalmában bármely okból következően változtatásra van szükség a változtatás módja lehet az eredeti számla stornózása és új számla kiállítása, illetve helyesbítő számla kiállatása.

Amennyiben az adóalany észleli, hogy a kibocsátott vagy befogadott számla hibás, vagy hiányos, vagy valamilyen későbbi körülmény folytán módosítani kell; a hiba feltárása történhet az adóhatóság által, vagy önellenőrzés során. A hibás, hiányos számla befogadása, kibocsátása mindkét fél részéről problémát jelent.

Az adóalap utólagos módosításának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla

– érvénytelenítéséről gondoskodjon a következő esetekben:

• az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy

• a jogosult eláll az ügylettől, vagy

• teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;

– adattartalmának módosításáról gondoskodjon a következő esetekben, az adó alapjának utólagos csökkenésének megfelelően:

• az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy

• az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;

• a jogosult ár- vagy díj leszállítást kap.

Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, az adó alapja utólagos csökkentésének nem akadálya a helyesbítő, illetve stornó számla ki nem állítása.

Azaz, ha az eredeti teljesítéshez kapcsolódóan nem került számla kiállításra, az eredeti számla helyesbítése, érvénytelenítése nem értelmezhető.

Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett jogosult azt, mint a fizetendő adót csökkentő tételt legkorábban abban az adó-megállapítási időszakban figyelembe venni, amelyben

a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll;

b) a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget visszafizeti, vagy a betétdíjat visszatéríti.

A helyesbítés és a stornírozás az új Áfa törvényben ismét azonos megítélés alá esik. A helyesbítésre hagyományos értelemben akkor van szükség, ha az eladó utólag ad árengedményt, a stornírozásra akkor van szükség, ha az ügylet meghiúsul. Stornózás akkor is alkalmazható, ha a számla hibás adattartalma okán technikailag történik a korábban kiállított számla stornózása, és a jó adatokkal új számla kerül kibocsátásra. (Ez jellemzően számítógéppel történő számlakészítés esetén fordul elő, mivel az így kiállított számla kézzel nem javítható.)

Ahhoz, hogy az adó alapjában az utólagos csökkenés bekövetkezzen – főszabály szerint – ki kell bocsátani az eredeti ügyletet helyesbítő, stornírozás esetében pedig az azt érvénytelenítő számlát. Ha azonban az ügyletet a törvény vonatkozó rendelkezése értelmében nem kísérte számla (mert pl. a nyugta is elegendőnek bizonyult), úgy a helyesbítő, stornó számlára sincs szükség. Ilyenkor helyesbítő számla hiányában is érvényesíthető az adóalap csökkentés, mely a bevallást alátámasztó áfa-analitikában lesz rögzítve. Az elszámolás alapbizonylata a visszavételezés bizonylata.

A korábban már bevallott adót csökkentő helyesbítés, érvénytelenítés abban az adó-megállapítási időszakban vehető figyelembe, amikor a módosító, érvénytelenítő számlát a vevő (igénybevevő) megkapta, és az adóalap, adóösszeg utólagos csökkenése vagy érvénytelenítése miatt visszajáró pénzt a jogosult felé visszatérítik.

A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben az Áfa törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ésszerű időt a módosításra jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani.

Az ésszerű idő a nem készpénzes jogügyletek esetében, amelyben a számla (számlát helyettesítő okirat) áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.

Az Szt. szerint a számla helyesbítés előjelének megfelelően a termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan elszámolt árbevételt növeli, vagy csökkenti.

Az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell elszámolni:

– a vásárolt és saját termelésű készlet értékesítéséhez, a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan utólag adott engedmény helyesbítő számlában rögzített – általános forgalmi adót nem tartalmazó – értékét (a helyesbítés a teljesítés időpontjára vonatkozik);

– a vásárolt és saját termelésű készlet értékesítéséhez, a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan – a teljesítés időpontjában már fennálló, megismerhető, a szerződés szerinti feltételektől való eltérések vagy a teljesítést követően végrehajtott szerződésmódosítások miatt – utólag adott engedmény helyesbítő számlában rögzített – általános forgalmi adót nem tartalmazó – értékét (a helyesbítés a teljesítés időpontjára vonatkozik);

– a – teljesítés időpontjában a vevő által szerződés szerinti…