21.4.3 Számviteli politika
Dashöfer Kiadó
Lényege:
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben foglalt szabályok gyakorlati megvalósítását, a számviteli munka végrehajtási módszereinek, eszközeinek, feladatainak meghatározását jelenti az adott vállalkozásnál.
A számviteli törvény 14.§-a értelmében „ki kell alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő – a törvény végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó – számviteli politikát.“ A számviteli alapelvektől csak a törvényben meghatározott esetben és szabályozott módon lehet eltérni.
Ebből adódóan a törvény alá tartozó gazdálkodók feladata, hogy tevékenységük, szervezetük és működésük, piaci helyzetük és fejlesztési törekvéseik, stratégiai céljaik alapján maguk dolgozzák ki a nem részletezett szabályokat és válasszanak a felkínált lehetőségek közül.
Minden kettős könyvvitelt vezető gazdálkodónak kötelező elkészítenie a számviteli politikáját, a megalakulásától számított 90 napon belül.
Amennyiben a számviteli törvényt módosítják, illetve a vállalkozás körülményeiben jelentős változás történik, a számviteli politikát a változást követő 90 napon belül módosítani kell.
Magyarázat:
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény nem tartalmaz részletes előírásokat arra vonatkozóan, hogy kinek, mikor, milyen esetben és hogyan kell eljárnia a számviteli feladatok elvégzése és a nyilvántartásainak vezetése során. A törvény jellege inkább kerettörvény, - mely elveket, szempontokat, értékelési előírásokat tartalmaz, - mint esetleíró törvény. Ezen kívül több témában a vállalkozás feladatává teszi, hogy válasszon a törvényben megfogalmazott lehetőségek közül a sajátosságainak megfelelően, és dolgozza ki a gazdálkodó szervezet által alkalmazott részletes szabályokat.
Például, a számviteli politikában kell meghatározni, hogy milyen (melyik) árfolyam használatát választjuk a gazdasági eseményeink elszámolásához, vagy az általunk felfedezett vagy az adóellenőr által megállapított hibát mikor tekintjük jelentős mértékűnek, stb.
Sajnos ez a kerettörvény jelleg hazánkban nem vált be – 14 év alatt sem sikerült megfelelően alkalmazni, - annak ellenére sem, hogy más országokban megfelelően funkcionál. Van ahol nagyon rövid a számviteli törvény, és ennek keretei, valamint a nemzetközi sztenderdek alapján a gazdálkodók maguk alakítják ki a számviteli rendszerüket. Nálunk inkább vásárolnak a vállalkozások egy számviteli politikát, amely a számviteli törvény szövegét tartalmazza és szó sincs az egyéniesítéséről.
A számviteli politika célja, hogy meghatározza az adott vállalkozásnál alkalmazott számviteli rendszer szabályait, működtetésének és ellenőrzésének rendjét, melynek alapján összeállítható a vállalkozás vagyoni, pénzügyi jövedelmi helyzetét hűen tükröző, megbízható és valós képet nyújtó beszámoló.
A számviteli törvény 14.§-ának (12) bekezdése értelmében, a számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.
2014-ben például mindenkinek, aki a számviteli törvény hatálya alá tartozik, - át kellett vezetnie a saját számviteli politikáján a következő témaköröket, ha azok érintik a cég gazdálkodását:
- - USA dollárban is lehet a könyveket vezetni és a beszámolót készíteni.
- - A devizás tételek értékelése során – az áfa-szabályozáshoz hasonlóan – az Európai Központi Bank devizaárfolyamát is lehet alkalmazni.
- - Természetbeni osztalékfizetéskor az átadott eszközt az értékesítés szabályai szerint kell a könyvekben elszámolni.
- - A behajtási költségátalányt (Ptk.) a késedelmi kamat szabályai szerint kell elszámolni az egyéb bevételek, illetve ráfordítások között.
- - Az üzleti év során bármely eszköz, vagy forráscsoporthoz, így különösen a saját tőkéhez kapcsolódó információ igény hivatalos dokumentálására, igazolására a közbenső mérleg szolgál.
- - A külföldi pénzértékre szóló hiteltartozás, devizakötvény kibocsátásából származó lejárat előtt egyösszegű visszafizetéshez kapcsolódóan a korábban elhatárolt árfolyam veszteséget az azonnali veszteség elszámolása helyett, három év alatt is el lehet számolni.
- - Vagyon kiadása tagsági jogviszony megszűnésekor: eredménytartalék csökkenésként kell elszámolni a megszűnt tagsági viszonyra jutó vagyonrésznek a jegyzett tőke, tőketartalék, és az eredménytartalék arányos részét meghaladó összegét, ami negatív is lehet.
- - A könyvvizsgálati értékhatár 200 millió Ft-ról 300 millió Ft-ra nőtt.
- - Könyvvizsgálati kötelezettsége van annak a társaságnak (a mentesülési értékhatároktól
függetlenül), amelynek az üzleti év mérleg fordulónapján 10 millió Ft-ot meghaladó, 60 napnál régebben lejárt köztartozása van.
A 90 napon belüli átvezetési kötelezettség azt jelenti, hogy a számviteli törvény lehetőséget ad arra, hogy a törvénymódosítás miatti számvitel-politikai változásokat, azok hatálybalépését követően legfeljebb 90 napos időtartam alatt a gazdálkodó átvezetheti a számviteli politikáján, de érvényessége így is a jogszabályváltozás hatálybalépésétől visszamenőlegesen valósul meg.
A számviteli politika keretében el kell készíteni:
a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát;
b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát;
c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot;
d) és a pénzkezelési szabályzatot.
Ez a „keretében“ kifejezés természetesen nem kötelez bennünket arra, hogy a felsorolt szabályzatok – terjedelmüktől függően – ne képezhetnének önálló szabályzatot. Mindenki maga dönthet ebben a kérdésben. A lényeg a tartalom.
Az önköltség-számítási szabályzat elkészítésének kötelezettsége alól mentesül az egyszerűsített beszámolót készítő gazdálkodó, az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó, továbbá az előírt értékhatárt el nem érő gazdálkodó.
Értékhatár: Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások önköltségét az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozó a későbbiek során - a feltételek ismételt teljesülése esetén - sem mentesül.
A számviteli politika legfőbb része a számvitel-politikai döntéseket tartalmazza. Ilyenek például a következők:
-
a beszámoló formája,
-
a mérlegkészítés időpontja,
-
a mérleg formája, tételeinek bővítése,
-
a kiegészítő melléklet felépítése, tartalma,
-
könyvvizsgálati kötelezettség,
-
a beszámoló nyilvánosságra hozatala,
-
a piaci értéknél tartósan és jelentősen magasabbnak tekinthető könyvszerinti érték megállapításhoz a jelentős összeg meghatározása,
-
a készletek nyilvántartási módszerének meghatározása,
-
a közvetlen önköltség meghatározásának a módszere,
-
döntés a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelésének alkalmazásáról,
-
a külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek bekerülési forintértékének meghatározásához szükséges devizaárfolyam választása,
-
a jelentős tételek meghatározása,
-
felújítás és a karbantartás elhatárolása,
-
utalás a pénzmosás elleni szabályok alkalmazására,
-
stb.
Természetesen a vállalkozás a számviteli politika keretében egyéb más belső szabályzatokat is készíthet, de elkülönült szabályzatokat is alkalmazhat. Például: számlarendet, bizonylati szabályzatot, stb. is kezelhetjük a számviteli politika részeként. Az előbbiekben felsorolt szabályzatokat – a velük szemben támasztott követelmények megtartása mellett - összevonhatja, illetve tovább tagolhatja a gazdálkodó szervezet.
Gyakorlati szempontból ez megköveteli annak meghatározását, hogy a gazdálkodó a számviteli törvényt – a saját szervezetéről készített beszámoló összeállítása során - milyen módon érvényesíti, hajtja végre. Vannak, akiknek a rájuk vonatkozó kormányrendelet sajátosságait is alkalmazni kell.
A számviteli törvény szerint, a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, - és a törvény előírásai szerint megőrizni, - amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozásnak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait, mennyiségben és értékben.
Lényegét tekintve számviteli törvény kétféle kötelezettséget ír elő:
- - leltárkészítési, összeállítási kötelezettséget, amely azt jelenti, hogy a szervezetnek a mérleg fordulónapján meglevő összes eszközeiről és forrásairól tételes és ellenőrizhető leltárt kell készítenie, valamint,
- - leltározási kötelezettséget, azaz tényleges mennyiségi felvételt kell végezni akkor, ha a szervezet a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem, vagy nem folyamatosan vezet, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és forrásoknál egyeztetési kötelezettséget ír elő.
Ennek megvalósítása érdekében a leltárkészítési és leltározási szabályzatot kell készíteni, mely alapvetően a következő témaköröket tartalmazza:
- a leltározás ütemezésére,
- a leltározás módjára (mennyiségi feltétel, egyeztetés),
- a leltározás lebonyolításának rendjére,
- a leltáreltérések megállapítására (leltárértékelés),
- a leltáreltérések főkönyvi elszámolására,
- és a leltározás bizonylati rendjére.
Az eszközök és források értékelési szabályzatának célja, hogy
- meghatározásra kerüljenek azok az értékelési elvek, módszerek, amelyekkel a gazdálkodó szervezet rögzíti az eszközei és a forrásai értékét,
- egyértelműen rögzítésre kerüljenek a gazdálkodó eszközei (például: követelések, befektetett eszközök,) és kötelezettségei értékelési gyakorlata, amelyek számviteli alapelveken alapulnak,
- az értékelési módszereknek minden érintett munkavállaló számára egyértelműnek kell lennie,
- tájékoztatást nyújtson a belső, illetve a külső ellenőrzés számára a gazdálkodó könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettsége során követett egységes értékelési gyakorlatról.
Az eszközök és források értékelésénél a számviteli törvény 15.§-ában rögzített vállalkozás folytatásának elvét, az egyedi értékelés, a valódiság és az óvatosság elvét kell alapul venni. Az értékelési munka, az eszközöknek és a forrásoknak a mérlegben szereplő értékét állapítja meg. Az értékelési szabályzat az ehhez szükséges elvek és módszerek meghatározását jelenti, ezért kiterjed:
- az egyes eszköztételek bekerülési értékének meghatározására,
- értékcsökkenési leírások módszereire,
- terven felüli értékcsökkenésre, értékvesztésre,
- külföldi pénzértékre szóló követelések értékelésére,
- az év végi értékelésre,
- a források értékelésére, különös tekintettel a kötelezettségekre,
- eredménytartalék tételeinek elszámolására,
- a lekötött tartalékra,
- a céltartalék képzés elveire és módszerére,
- az értékelés dokumentumaira,
- valamint az értékelés bizonylati rendjére.
Az önköltség-számítási szabályzat készítésének kötelezettsége az előzőekben leírtak szerint tehát a nagy volument elérő cégekre vonatkozik. Ezeknek a vállalkozásoknak a saját előállítású termékek, nyújtott szolgáltatások közvetlen önköltségét az utókalkuláció módszerével kell megállapítani.
Az éves beszámoló mérlegében kimutatott saját előállítású termékeket, teljesített szolgáltatásokat, továbbá a saját részre előállított eszközöket (aktivált) közvetlen önköltségen kell értékelni. A közvetlen önköltség részletes tartalmi meghatározása a törvény előírásainak keretein belül a vállalkozó feladata. A szabályozás főbb területei a következők:
- a kalkuláció tárgyának (termék, szolgáltatás, technológiai folyamat) meghatározása,
- a kalkuláció időszakának meghatározása,
- az alkalmazandó kalkulációs séma rögzítése,
- a költségfelosztásánál alkalmazott módszerek,
- az utókalkuláció készítésének dokumentumai, bizonylati rendje,
- a kalkulációkészítés, elszámolás, ellenőrzés felelősségi előírásai.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14.§-ának (8) bekezdése határozza meg a pénzkezelési szabályzat kötelező tartalmi elemeit, melyek a következők:
- a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendje,
- a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételei,
- a pénzkezelés felelősségi szabályai,
- a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalom,
- a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímei és eljárási rendje,
- a napi készpénz záró állomány maximális mértéke,
- a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárás,
- az ellenőrzés gyakorisága,
- a pénzszállítás feltételei,
- a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendje,
- és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályok.
A pénzkezelési szabályzat elkészítése során rendkívül fontos végiggondolni a gazdálkodó szervezet saját adottságait, körülményeit, létszámát, tevékenységét, piaci környezetét, és ennek megfelelően kell meghatározni a testreszabott szabályokat.
A kisvállalkozások a számviteli politikájuk egyik külön fejezetébe foglalhatják a bizonylati szabályzatot is. A nagyvállalatok természetesen egy külön szabályzatban jelenítik meg.
A bizonylati szabályzat egy olyan dokumentum, amely tartalmazza a bizonylatok kiállításának módját, a bizonylatok aláírásának jogosultságát, alaki és tartalmi követelményeit, illetve követelményeit, illetve megőrzésük helyét és idejét.
Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.
A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában, magyar nyelven kell kiállítani. A magyar nyelven kiállított bizonylaton az adatok más nyelv(ek)en is feltüntethetők.
A gazdálkodó szervezet által használt bizonylatokat és azok kezelését határozza meg a bizonylati szabályzat.
A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerinti könyvvezetés a számviteli törvényben előírt beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja.
Az egységes számlakeret négy-számlasoros számlaelméletre épül és a bruttó elszámolás elvén alapul. Az eszközök és források, a gazdasági események eredményre gyakorolt hatásának rendszerbe foglalásával teszi lehetővé, s ennek segítségével a gazdálkodók könyvviteli rendjének kialakítását. A beszámoló összeállításának alapja.
Ebből következően a számlarend lényegében egy olyan számviteli szabályzat - a számviteli politikához szorosan kapcsolódóan, - amely tartalmazza:
- minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését,
- a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik, továbbá
- a számla…