A befektetett eszközök közt a tenyészállatok „furfangos” kategória. Egyrészt azért, mert szokatlan, hogy élőlényt tárgyi eszközként jelöljünk meg, másrészt nem csupán azok az „eszközök” tartoznak e körbe, amelyekről ezt joggal gondolnánk. Sajátosságaik miatt a tenyészállatok értékcsökkenésének kérdése is érdekes. Az alábbiakban ezt vesszük górcső alá.

Logikus, hogy a „Tenyészállatok” számalcsoportban azokat az állatokat kell kimutatni, amelyek a tenyésztés, a tartás során szaporulatot, más leválasztható terméket (ez utóbbi – szerintem szörnyű - szófordulat egyenesen a számviteli törvény idevágó pontjában szerepel, nem én „kreáltam”) termelnek, és a tartási költségek ezen termékek értékesítése során megtérülnek, vagy az egyéb hasznosítás – például igateljesítmény, lovagoltatás – eredményeképpen térülnek meg az említett költségek. Amennyiben e feltételek adottak, úgy a besorolás nem függ attól, hogy az adott állat meddig szolgálja a vállalkozási tevékenységet.

A szó szoros értelmében vett tenyészállatok mellett e kategória magában foglalja az igásállatokat és az egyéb állatokat is.

Ugyancsak e számlacsoportban kell elszámolni a tenyészállatok terven felüli értékcsökkenését és annak visszaírását, a terv szerinti értékcsökkenést és az értékhelyesbítést is.

Fentebb már volt szó az ún. leválasztható termékekről.

Lássuk, melyek is ezek – a felsorolás természetesen nem teljes -, ideértendő például:

• a tej,
• a tojás,
• a gyapjú,
• a toll,

míg a szaporulat jelentheti például

• a borjút,
• a naposcsibét,
•  a bárányt,
• a malacot,
• a gidát,
• a kiscsikót.

Fentiekben az a közös, hogy forrásuk a szó szoros értelmében vett tenyészállat – a tehén, az anyakoca, stb.

Az igásállatok (például ló, ökör, bivaly) az igateljesítményükkel járulnak hozzá a vállalkozás bevételeihez – és persze a tartásuk költségeihez is.

A számlacsoporton belül az egyéb állatok körében vesszük számba a fentieken túl, egyéb módon hasznot hajtó állatokat. Ez az „egyéb mód” lehet őrzés (e célra tartott kutyák), lovagoltatás, lóversenyzés. Ide tartoznak a kiállításokra nevelt állatok, de a nemzeti parkokban tartott szürke marha, racka is.

Mint minden tárgyi eszköznek, a tenyészállatoknak is van értékcsökkenési leírásuk. Ráadásul a számviteli törvény nem is kapcsol e vagyonelemhez speciális szabályokat, az általános szabályokból levezetve kell megállapítani az elszámolható amortizációt.

A számviteli törvény által egyébként kínált leírási módok közül a tenyészállatok esetében a lineáris leírási mód választása célszerű.

Emellett nem zárható ki – bizonyos esetekben – az sem, hogy a teljesítményarányos leírás a megfelelő választás. Mondjuk a teheneknél a tejtermelés arányában történő leírás. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a tehéntartás költségei között az értékcsökkenési leírás jelentősége a számottevő maradványérték miatt (erről még lesz szó), oly mértékben elenyésző, hogy az érdemben nem változtatna az előállított termék (például a tej) önköltségén. 

Mivel a tenyészállatokra is az értékcsökkenéssel kapcsolatos, általános számviteli szabályok az irányadóak, nem kerülhető ki az egy összegben való (azonnali) leírás kérdése. A számviteli törvény ugyanis megengedi, hogy a 100 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközöket használatba vételükkor a vállalkozás értékcsökkenési leírásként egy összegben elszámolja.

Szerintem ezt az előírást nem célszerű tenyészállatokra alkalmazni, függetlenül attól, hogy adott esetben az állat egyedi beszerzési értéke nem éri el a 100 ezer forintot (például a baromfiféléknél).

Gondolnunk kell ugyanis az összemérés számviteli elvére is, azaz arra, hogy az adott időszak bevételeit az adott időszak ráfordításaival kell összevetni. Ez az alapelv egyben azt is jelenti, hogy a rövid élettartamú állatok esetében havi, de legalább negyedévi értékcsökkenési leírást számoljunk el  - azaz az egyébként azonnal elszámolható egyedi bekerülési értéket meg nem haladó értékű állatok beszerzési értékét is több időszakon át, a kapcsolódó bevételekhez mérve számoljuk el.

Ha értékcsökkenési leírásról beszélünk, szót kell ejtenünk a maradványértékről is.

Mondanom sem kell, a tenyészállatok esetében ez is sajátos kategória. Ugyanis egy élő állatról van szó, amelynek értéke - később, a bekerülési értékéhez képest – jelentős.

Ezért az, hogy egy tenyészállat maradványértéke nulla legyen, gyakorlatilag kizárt.

Kapcsolódó fogalom a hasznos élettartam is. Minden könyvelő találkozott már e kategóriával, hiszen szinte kizárt, hogy egy vállalkozás, még ha nem is folytat termelő tevékenységet, legalább néha ne vásárolna olyan eszközt, amely a tárgyi eszközök körébe tartozna – mondjuk számítógépet, nyomtatót vagy bútort az irodába, esetleg mikrohullámú sütőt az iroda teakonyhájába. Ezekben az esetekben is meg kell határozni azt az időszakot, azoknak az éveknek a számát, amelyek alatt a cég várhatóan használni fogja a szóban forgó gépet, berendezést.

Tegyük fel, hogy az ügyvezető e kérdésre azt feleli, hogy a mikrohullámú sütőt három évig használják majd. Ekkor annak hasznos élettartama az említett három év, és amortizációját is ezekre az évekre kell felosztani, azaz évi 33 százalékos leírási kulcsról beszélünk.

Ez a tenyészállatok esetében picit bonyolultabb. Itt ugyanis nem a vállalkozás tulajdonosainak elhatározása dönt a kérdésben, hanem biológiai tények is. Tenyészállat esetében például meghatározó, hogy az állat fajtájától függően, élettanilag mennyi ideig képes eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak – a szaporulat biztosításának, az igateljesítmény követelményeinek, vagy egy versenyló meddig képes felvenni a versenyt (szó szerint is) a többi lóval.

Az egyes tenyészállatok hasznos élettartamára vonatkozóan a szakirodalomban találhatunk irányszámajánlásokat.

Így például a hasznos élettartam

• szarvasmarha (tehén): 6-7 év,
• sertés (anyakoca) 3-4 év,
• juh (anyajuh): 4 év,
• tenyészkos: 5-8 év,
• ló (igás és tenyész): 7 év,

A maradványérték, illetve a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását egy tehén példáján keresztül vizsgáljuk meg.

• a tehén bekerülési értéke                                                                                          300.000,-Ft
• maradványértéke                                                                                                      144.000,-Ft
• az értékcsökkenés elszámolásának alapja                                                                156.000,-Ft

Ezt fajtától függően 6-8 évre kell felosztani. Tegyük fel, hogy 8 év a vonatkozó irányszám. Ez évi 12,5 százalékos leírási kulcsot jelent.

Igényel némi magyarázatot a maradványérték számítás is!

A maradványérték a tehén selejtezésekor várható tömegének és a várható eladási árának szorzata. Fenti példánkban abból indultam ki, hogy az állat selejtezésekor 450 kilogramm súlyú lesz, és eladási ára 320,-Ft/kg. (A selejtezett tehenek esetében jellemzően az a gyakorlat, hogy azokat hízóba állítják, és néhány hónapos hizlalás után hízómarhaként adják el.)

Fontos, hogy a tenyészállatok esetében is bekövetkezhetnek olyan lényeges változások, amelyek indokolják a terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatását – mondjuk a versenyló olyan sérülést szenved, amely miatt a továbbiakban már nem küldhető versenyre, és így tenyésztési célokat szolgál majd -, de a változásnak az eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékeltben be kell mutatni.

Itt is igaz az a…