Szakmai cikkek

Tekintettel arra, hogy megkezdődött a 2011-es év, és először az új szabályoknak megfelelő számlázásunkra és áfa-levonási lehetőségeinkre kell odafigyelnünk, meg kell megismernünk az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény új rendelkezéseit. Ezek közül is elsősorban azokat, melyek a legtöbb adózót érintik. (Gondolok itt arra, hogy a széndioxid kibocsátási kvóták értékesítésének fordított adózása nem kelt különösebb izgalmat az adózók zömének körében.)

Nézzük, mire kell 2011. január 1-től fokozottan odafigyelnünk!

Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások

Mindannyian tudjuk, hogy ennek a szolgáltatáscsoportnak a teljesítési helye - ahol az általános forgalmi adót fizetni kell, - 2010-től új rendszerbe került az áfa-törvényben. A főszabálytól eltérően különös szabályok vonatkoztak rá a 42.§-ban megfogalmazva.

2011-től ezeknek a szolgáltatásoknak a teljesítési helye visszakerült a főszabály hatálya alá, ha adóalanyok részére értékesítjük, egyetlen kivétellel. Ez azt jelenti, hogy ha az adóalany a címben meghatározott szolgáltatást nyújt egy másik adóalanynak, akkor a teljesítés helye a megrendelő (szolgáltatást igénybevevő) adóalany gazdasági célú letelepedésének helye. Tehát, ha a magyar adóalany külföldön vagy belföldön kiállítást rendez a külföldi adóalany megrendelőjének, akkor a számlájában nem számíthat fel általános forgalmi adót. Amennyiben a megrendelő belföldi adóalany, akkor akár külföldön, akár belföldön kell a kiállítást megrendezni, a számlában 25% általános forgalmi adót kell felszámítani.

Mindezek alapján 2011-től ne keressük ezt külön leírva a törvényben, mert a 42.§ szövegének átfogalmazásából adódik, hogy a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások adóalany megrendelőjének gazdasági célú letelepedésének helye határozza meg az áfa-fizetést.

Ezzel egyidejűleg a 42.§-ban került megfogalmazásra az a különös szabály, amely lényegét tekintve adóalanyok közötti ügyletként belépőjegyek árusítására vonatkozik, és ez a kivétel a főszabály alól.

Eszerint, adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások esetében, amelyek kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is, a teljesítés helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik. Vagyis a különböző eseményekre szóló jegyek eladásának teljesítési helye az a helyszín, ahol azt ténylegesen megtartják. Tehát, ha egy külföldi adóalany egy magyar kiállításon látogatóként jegyet vásárol, akkor a belföldi általános forgalmi adót kell részére felszámítani a belépőjegy árában.

A nem adóalany részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások - így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése, ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is, - esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Ez is egy különös, vagyis az általánostól eltérő szabály, hiszen a nem adóalanyok részére nyújtott szolgáltatások teljesítési helyének általános szabálya az általános forgalmi adóról szóló törvény 37.§-ának (2) bekezdésében található.

Ebből leszűrhető a következtetés, hogy az adóalanyok és a nem adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- és egyéb hasonló rendezvényjellegű szolgáltatások teljesítési helye különböző. Ezen kívül az adóalanyok közötti ilyen jellegű szolgáltatásoknál másként kell kezelni a belépőjegyek árusítását az összes többitől.

Ingyenes átadások áfa-alapja

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 11. és 12.§-a felsorol olyan gazdasági eseményeket, amelyek annak ellenére is értékesítésnek minősülnek, és általános forgalmi adót kell rájuk felszámítani, hogy valójában nem tényleges értékesítésről van szó. Ilyen esemény például, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Tekintettel arra, hogy áfát kell felszámítani, az adóalapot is meg kell határozni. Az általános forgalmi adóról szóló törvény 68.§-a 2011-től úgy rendelkezik, hogy a 11. és 12. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.

Véleményem szerint ez a változás csupán pontosítást jelent abban a tekintetben, hogy nem az ingyenesen átadott termék eredeti beszerzési árát kell figyelembe venni adóalapként, - ez sosem volt így a szövegben, - hanem az ingyenes átadás vagy a vállalkozásból való kivonás, stb. teljesítésének időpontjában érvényes beszerzési árat vagy előállítási értéket. Állítólag eredetileg is ez volt a jogalkotó szándéka. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudják egyértelműen megfogalmazni a jogszabályokban a szándékukat.

Egyszerűsített számla adattartalmának bővülése

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 176.§-a tartalmazza a számla egyszerűsített adattartalmára vonatkozó rendelkezéseket, melyek önmagukban teljesen olvashatatlanok, mert megfogalmazások helyett csupán törvényi hivatkozásokat tartalmaznak. Ebből következik, hogy a 2011-től történő módosítást a 2. bekezdés "b" pontjában nem lehet észrevenni, pedig fontos lenne.

Az áfa-törvény 169.§-a sorolja fel az általánosan alkalmazott számla kötelező adattartalmát. Erre a felsorolásra hivatkozva írja elő a törvény, hogy az egyszerűsített számlában ezentúl az "a"-tól "f" pontokban (a, b, c, d, e, f,) megjelöltek kitöltése kötelező, továbbá az ellenérték pénzben kifejezett összege, valamint ha olyan ügyletről van szó, akkor az "Áfa-törvény területi hatályán kívül" kifejezés feltüntetése is kötelező.

Ennek a jól elbújtatott törvényváltozásnak a kulcsa a 169.§ "d" pontjában foglaltak előírása az egyszerűsített számlát kiállítók számára, mely a következő: "a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették".

Ez azt jelenti, hogy 2011-től az egyszerűsített számla kibocsátójának fel kell tüntetnie a vevő adószámát is a számlán, ha a vevője az adófizetésre kötelezett (fordított adózás belföldön vagy külföldön).

Adómentes termékimport feltételeinek kiegészítése

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 93-94.§-a sorolja fel az adómentes termékimport eseteit. Áfa-mentességet kapott a termékimport 2011-től, ha azt az Európai Unió intézményesített szervezetei valósítják meg. De most nem ez a témánk, hanem a 95.§ (2) bekezdése.

Eszerint, a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat megtétele során az importálónak meg kell adnia közösségi adószámát. Megfelelő okirat (így különösen: szerződés, egyéb kereskedelmi okmány) bemutatásával valószínűsítenie kell az importált termék adómentes további értékesítését úgy, hogy abból kitűnjön a Közösség valamely más tagállamában adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba vett beszerző neve, címe és az az adószáma, amely alatt e beszerzése után adót kell fizetnie a saját tagállamában. Ezzel a rendelkezéssel összhangba került a Közösség tagállamaiban lebonyolított árumozgások ellenőrzése.

Fordított adózás körének kiterjesztése

Az áfa-törvény 142.§ (1) bekezdésének "d" pontja szerint, fordított adózást kell alkalmazni a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetén.

Ezt a mellékletet egészítették ki 2011-től a használt akkumulátorok és a használt elemek értékesítésével.

Konkrét megfogalmazásban: Használt primer cella, primer elem és elektromos akkumulátor, ezeknek hulladéka; kimerült primer elem és kimerült elektromos akkumulátor (vtsz 8548 10).

5%-os adókulcs a hangoskönyvre

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 82.§-ának (2) bekezdése szerint, a 3. számú mellékletben felsorolt termékek és szolgáltatások értékesítésekor az adó mértéke 5%.

A 3. számú melléklet 18. pontja ezzel kapcsolatban így fogalmaz: "A 15. és 17. pontban meghatározott termékek bármely más fizikai adathordozón reprodukált formája." A 15. pontban található a könyv (vtsz. 4901-ből, 4903), a 17. pontban pedig a kotta (vtsz. 4904). Komoly gondok lesznek ezzel kapcsolatban az 5%-os adókulcs gyakorlati alkalmazása során. A "más fizikai adathordozón reprodukált formába" sok minden belemagyarázható. Sajnos nem ismerem a "hangos-könyv" definícióját, amelyre hivatkoznak.