A Szocho. (2018. évi LII.) törvény 22. szakasza értelmében a mezőgazdasági őstermelőnek a tárgyévre vonatkozóan a NAV közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy a NAV által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett szociális hozzájárulási adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.

Az adóelőleg fizetésére nem kötelezett őstermelő szintén a fent említett bevallások valamelyikében ad számot az őt terhelő szociális hozzájárulási adóról.

Mentesül az őstermelő a bevallási kötelezettség alól, ha a 7. § (1)–(3) bekezdése alapján adó fizetésére nem kötelezett.

Az éves adó megállapítása érdekében a következőkben áttekintjük a szociális hozzájárulási adó megállapításának – Szocho. törvény említett szakasza szerinti – legfontosabb szabályait.

A kötelezettség mértékét alapvetően három tényező (tárgyévi bevétel, társadalombiztosítási státusz és a választott adózási mód) „kombinációja” határozza meg. 

Főszabály szerint a biztosított mezőgazdasági őstermelő adóalapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó, őstermelői tevékenységből származó jövedelme, de havonta legalább a minimálbér (vagy az általa választott magasabb összegű járulékalap), míg a nem a nem biztosított mezőgazdasági őstermelő éves adóalapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó őstermelői tevékenységből származó jövedelem. 

A nyugdíjas mezőgazdasági őstermelőt nem terheli szociális hozzájárulási adó. 

Az adóévben a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjassá váló mezőgazdasági őstermelő az adó alapjának megállapítása során nem veszi figyelembe a tárgyévre megállapított adóalapjának a nyugdíjfolyósítás kezdő napját követő…