A kisvállalati adót választó társaság a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítással összefüggő fizetési kötelezettségeinek a KIVA megfizetésével maradéktalanul

eleget tesz ugyan, ám ettől függetlenül tevékenysége során tekintettel kell lennie mind a Tbj (1997. évi LXXX. törvény), mind pedig a Szocho. törvény (2018. évi LII. törvény) előírásaira.

Ennek több oka is van:

-          a biztosítási kötelezettség elbírálása, a biztosítottak bejelentése, illetve az egyéni járulékok levonásának és megfizetésének kötelezettsége az általános rendelkezések szerint terhelik,

-          a KIVA nem váltja ki az esetleges egészségügyi szolgáltatási járulékot, a táppénz-hozzájárulást,

-          a kisvállalati adó alapjának a meghatározása során komoly jelentőséggel bír a Tbj. szerinti járulékalapjául szolgáló jövedelmek, illetve jelentőséggel bírnak a szociális hozzájárulási adókedvezmények.

A kisvállalati adó alapja megegyezik a törvény (3)-(5) bekezdés egyenlegének az összegével növelve a személyi jellegű kifizetésekkel.

Személyi jellegű kifizetésnek pedig – a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. (Szocho.) törvény. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatáson, illetve a Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatáson kívül – azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely az adóévben a Tbj. szerint járulékalapot képez.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a jogszabály nem konkrétan a Tbj. 4. § k) pontjának 1. alpontjában meghatározott járulékalapot képező jövedelemre utal, hanem azokra a juttatásokra, amelyek után járulékot is kell fizetni, azaz biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett járulékalapot képező jövedelmekre. Így nem kell számításba venni pl. a biztosítási értékhatár alatti megbízási díjat vagy 2019-től a sajátjogú nyugdíjas munkavállaló munkabérét.

Társas vállalkozónak minősülő tag esetében esetén a minimálbér vagy garantált bérminimum 112,5%-át kell alpul venni, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb, azzal, hogy nem kell figyelembe venni ezt a minimumösszeget arra az időszakra, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége.

Nem minősül személyi jellegű kifizetésnek a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozó járulékalapja, valamint a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege.

A…