Nepstupn dokument, nutn pihlen
Input:

Behajthatatlan követelés a Tao törvényben és a számviteli törvényben

Garantált 2018.08.02, , Forrás: Verlag Dashöfer (http://www.dashofer.hu)

5.3.1.2.2 Behajthatatlan követelés a Tao törvényben és a számviteli törvényben

Sinka Júlia

5.3.1.2.2 Behajthatatlan követelés a Tao törvényben és a számviteli törvényben

A számviteli törvény 3. §. (4) bekezdése 10. pontja szerint behajthatatlan követelés: az a követelés,

  • amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),

  • amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,

  • amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,

  • amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

  • amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan“ nem járt eredménnyel,

  • amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

  • amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.

A Társasági és osztalékadó törvény 4. § 4/a pontja szerint behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

Fentiek kapcsán lényeges, hogy amennyiben egy „nyitott“ követelést kell minősítenünk, úgy két szempontot kell együttesen vizsgálnunk:

  • kell-e értékvesztést elszámolni a követelésre, vagy

  • a követelés nem minősül-e behajthatatlan követelésnek és ezáltal le kell-e írni az üzleti év hitelezési veszteségeként?

A számvitelről szóló törvény 55. § (1) bekezdése előírja, hogy „A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.“

Ez azt is jelenti, hogy ha nem várható, hogy a követelés teljes összege be fog folyni (és a követelés nem minősül behajthatatlannak), akkor a várhatóan nem befolyó összegben értékvesztést kell elszámolni. Az értékvesztés azonban nem jelenti a követelés könyvekből történő kivezetését (leírását). Könyveléstechnikailag ez úgy valósul meg, hogy az értékvesztést elszámoljuk egyéb ráfordításként (tehát csökkenti az eredményt, az Szt. 81. § (4) a. pontja szerint), valamint ugyanekkora összeget könyvelünk a nyilvántartott értékvesztés (eszköz)számla követel oldalára.

Ezzel a mérlegben kimutatott vevőkövetelés összege mindig a „valóságot“, a várhatóan ténylegesen befolyó követelések összegét mutatja.

A Számviteli törvény 55. § (2) bekezdése megengedi a vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések esetében, hogy - a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összegét ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában számolja el a gazdálkodó.

A vállalkozók szívesen élnek e lehetőséggel.

A vevőkövetelések értékvesztésének az esedékességtől eltelt napoktól függően megállapított százalékos arányban történő elszámolására példa:

A követelés esedékességétől eltelt idő (napok) 0-60  61-90  91-180  181-365  > 365  
Értékvesztés (a könyv szerinti érték %-ában) 5  10  15  20  30  

Azt, hogy adott vállalkozás milyen időintervallumokat alkalmaz, és azokhoz milyenszázalékot rendel, a számviteli politikában kell rögzíteni. Továbbá arról is a számviteli politikájában kell rendelkeznie, hogy mit minősít kis összegű követelésnek, amelyekre a fenti, általános elszámolás alkalmazható. A fajlagosan nagy értékű vevőköveteléseket mindig egyedileg kell értékelni!

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Szt. a vevő, az adós minősítését írja elő – nem az adott követelését -, így ha egy vevő, egy adós fizetésképtelenségéről szerzünk tudomást, ezt az információt az adott vevővel, adóssal szembeni összes követelés értékelésekor figyelembe kell vennünk!

Amennyiben mégis befolyik, vagy a rendelkezésre álló megbízható információk alapján reális esély mutatkozik arra, hogy befolyik a korábban értékvesztett összeg, akkor az értékvesztést az egyéb bevételekkel szemben vissza kell vezetni. A visszaírással a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét, azaz legfeljebb a korábban elszámolt értékvesztésnek megfelelő összeg írható vissza.

Fentiekből - az értékvesztés nem végleges „leírás“- következően, a társasági adóról szóló törvény nem ismeri el, mint adóalapot csökkentő ráfordítást, így az elszámolt értékvesztés összegével (mint egyéb ráfordítással) csökkentett társasági adóalapot ugyanekkora összeggel kell növelni (Tao tv. 8. § (1) gy. pont). Ezzel párhuzamosan, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírása pedig csökkenti a társasági adóalapot, a visszaírásnak megfelelő összeggel, a visszaírás adóévében (Tao tv. 7. § (1) n. pont).

Az értékvesztés elszámolása előtt azonban meg kell vizsgálni, hogy a követelés nem minősül-e behajthatatlan követelésnek, mivel behajthatatlan követelés a Számviteli törvény 65. § (7) bekezdése értelmében nem mutatható ki a mérlegben.

Behajthatatlan követelés számviteli fogalmát az Szt.- fentebb már idézett – 3.§.(4) bekezdése 10. pontja határozza meg.

Ha egy követelés, vagy annak meghatározott része az ott felsorolt feltételek bármelyikének megfelel, akkor „le kell írni“, vagyis ki kell vezetni a könyvekből a követelést, vagy annak érintett részét (ilyen esetben értékvesztést nem szabad elszámolni leírás helyett).

A könyvelésben az elszámolása hasonló az értékvesztéshez, mivel itt is egyéb ráfordításként számoljuk el a leírt követelést (Sztv. 81. § (3) b. pont), azonban a vevők közül teljesen kivezetjük a tételt, nem csak ellentétes előjellel tüntetjük fel, mint az értékvesztés esetében.

A társasági adóról szóló törvény a behajthatatlan követelés leírását elismeri, mint adóalapot csökkentő ráfordítást, azonban a társasági adótörvény szerinti behajthatatlan követelés feltételei nem azonosak a behajthatatlan követelés számviteli kategóriájával.

A társasági

 

Annak érdekében, hogy az Önnek legjobb olvasási élményt nyújthassuk oldalunkon, cookie-kat használunk. A cookie-król, illetve használatukról részletesebb információkat a következő linken találhat: ide. Amennyiben a "folytatás" gombra kattint, vagy tovább használja oldalunkat, Ön tudomásul veszi a cookie-k használatát.