A gyakorlati életben rendszeresen felmerülő probléma a bérmunka tevékenység minősítése, számviteli elszámolása, ezért e cikk keretében az ehhez kapcsolódó leglényegesebb kérdésekre térünk ki.

Bérmunkának minősül minden olyan tevékenység, amikor a megrendelő az anyagot, vagy részben már megmunkált saját termelésű készletként kimutatott befejezetlen vagy félkész terméket ad át számlázás nélkül más vállalkozásnak abból a célból, hogy a bérmunkát végző vállalkozás az átvett anyagon (terméken) további munkaművelet(ek)et hajtson végre. 

Bérmunkát végző vállalkozásnál
A bérmunkára (feldolgozásra, megmunkálásra) átvett készleteket – mivel azok nincsenek a bérmunkát végző tulajdonában – nem szabad készletként kimutatni, azokról – az elszámoltatás érdekében – mennyiségi nyilvántartást kell vezetni. A vállalkozásnál a más vállalkozástól bérmunkára átvett készletekről olyan analítikus nyilvántartás kell vezetni, amelyből az átvett készlet mennyisége bérmunkát átadónként megállapítható.

A bérmunkát végző vállalkozás a bérmunka végzése során felmerült költségeit (anyagköltség, bérköltség, értékcsökkenési leírás, stb.) a bérmunka tevékenység, mint nyújtott szolgáltatás közvetlen költségeként számolja el. A végzett bérmunka számlázott ellenértékét az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni.

Bérmunkába adó vállalkozásnál
Ebben az esetben a bérmunkára átadott készletet a bérmunkára átadó vállalkozásnál kell készletként kimutatni. A számviteli törvény előírása alapján a vásárolt készletek közé az anyagok és áruk tartoznak.

Az anyagok olyan munkatárgyak, amelyek a termékelőállítás vagy a szolgáltatásnyújtás során megjelenítési formájukat elveszítik, értékük az előállított termék, nyújtott szolgáltatás értékébe épül be. A számviteli törvény előírása alapján a kereskedelmi áruk a változatlan állapotban történő továbbadás céljából beszerzett termékek. A vállalkozás szempontjából alapvetően anyagnak minősülő vásárolt készleteket – még akkor is, ha egy részüket a vállalkozás változatlan állapotban tovább értékesíti – nem árunak, hanem anyagnak indokolt minősíteni.
A számviteli törvény előírásaiból következően a vállalkozásnak a későbbiekben bérmunkában feldolgozandó alapanyag beszerzést anyagként indokolt készletre venni.

A vállalkozásnál a más vállalkozásnak bérmunkára átadott készletekről olyan analítikus nyilvántartás kell vezetni, amelyből az átadott készlet mennyisége bérmunkát végzőnként megállapítható. Ezen túlmenően a bérmunkára átadott készletet indokolt a többi készlettől elkülöníteni, átadáskor bérmunkára átadott anyagkészlet főkönyvi számlára átvezetni.

A bérmunkát végző vállalkozás által számlázott bérmunkadíj számviteli elszámolása tekintetében azt kell megvizsgálni (minősíteni), hogy a vállalkozásnak a termék előállítási folyamatában van-e vagy sem saját teljesítménye.

Amennyiben a vállalkozásnak van saját teljesítménye, akkor a vállalkozásnál saját termelésű készlet előállítása valósul meg, így a saját termelésű készlet előállítási (közvetlen) önköltségének lesz része a felhasznált készlet, mint anyagköltség, az egyéb közvetlen költségek (bérköltség, értékcsökkenési leírás, stb.), továbbá a bérmunkát végző vállalkozás által számlázott bérmunkadíj is. Ebben az esetben a számlázott bérmunkadíjat költségként, mint igénybe vett szolgáltatás kell elszámolni. Az elkészült termék értékesítésekor a számlázott összeget értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni, míg a saját termelésű készletet könyv szerinti értékén a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben kell kivezetni. Ilyen eset lehet például, ha a vállalkozás ruhaanyagból kosztümöket gyárt és a megvásárolt ruhaanyagot a vállalkozás saját gépeivel és munkavállalóival kiszabja, majd a kiszabott elemeket más vállalkozással bérmunka keretében megvarratja. A ruhaanyag kiszabásával saját teljesítmény valósul meg, így a varrás számlázott díját igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 47. §-ának (1) bekezdése határozza meg az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét. Így fő szabály szerint az anyagbeszerzés bekerülési értékébe a készlet megszerzése érdekében a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összegét kell figyelembe venni. A bekerülési érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, raktárba történt beszállításával…