A vagyonáthelyezés egy elméleti ügylet. Lényege az, hogy egy közösségi adóalany a saját termékét szállítja, szállíttatja át egy másik tagállamba úgy, hogy az továbbra is az ő tulajdonában marad, azaz a szállítás nem jár együtt az áru értékesítésével. A cikkben az Áfa törvény szempontjából fogjuk megvizsgálni az ügyletet.

Mielőtt rátérnék arra, mit is jelent az, hogy "vagyonáthelyezés" az Áfa törvény szempontjából, rendhagyó módon vizsgáljunk meg egy idevágó példát!

A Nyüzsgő Kft. magyar magánszemélyek által alapított, Magyarországon bejegyzett társaság. Gazdasági tevékenységét nemcsak belföldön fejti ki, hanem Ausztriában is, ahol van egy raktára. A kft a belföldi és az osztrák raktárai között gyakran mozgatja termékeit anélkül, hogy azokat értékesítené.

Így például előfordul, hogy a magyarországi raktárából az ausztriai raktárába szállít ki termékeiből - azaz saját tulajdonú, ausztriai készletei között veszi nyilvántartásba azokat -, de nem szándékozza azokat (legalábbis az átszállítás időpontjában) értékesíteni.

Az Áfa törvény idevágó rendelkezéseit részletesen áttekintjük cikkemben, de előzetesen annyit elárulok, hogy az adótörvény szerint egy sajátos közösségi értékesítési ügyletről van szó, a Nyüzsgő Kft. egyben szállítója és vevője is önmagának. Az ügyletet az értékesítő oldaláról szemlélve közösségi adómentes értékesítésről van szó - figyelemmel az Áfa törvény 89. § (4) bekezdésében rögzítettekre.

Vajon mi lesz a helyzet a "másik oldalon", azaz Ausztriában? És a Közösségi adószámok? Esetleg elég egy adószám? Milyen összegű adóalappal kell számolni? Mi a teendő akkor, ha az egyik raktár nem közösségi, hanem ún. harmadik államban található? Kell-e és hogyan kiállítani a számlát? Egyáltalán, mi értelme van az egésznek?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarognak egy könyvelő fejében, ha a fenti konstrukcióval először találkozik.

Nézzük meg részletesen, miről is van szó!

A vagyonáthelyezés - szaknyelven beszélhetünk még saját vagyon mozgatásáról is - egy elméleti ügylet. Lényege az, hogy egy közösségi adóalany a saját termékét szállítja, szállíttatja át egy másik tagállamba úgy, hogy az továbbra is az ő tulajdonában marad, azaz a szállítás nem jár együtt az áru értékesítésével.

Az adótörvény értelmezésében - fő szabály szerint - ezt a helyzetet úgy kell kezelni, mintha a szállítmány indulásának tagállamában egy közösségi értékesítés történne, amely adómentes ügylet. Abban a tagállamban, amely a termék rendeltetési helye, egy Közösségen belüli termékbeszerzés történik, ami ott - az adott termékre abban az államban irányadó adómértékkel - adóköteles.

Az említett főszabály alól vannak kivételek, később ezekről is lesz szó.

Visszatérve a fő szabály szerinti ügyletekre, a konstrukció a rendeltetési hely tagállamában is úgy működik, mint egy szokványos, Közösségen belüli termékbeszerzés: a fizetendő áfa egyidejűleg le is vonható, feltéve, hogy a szóban forgó termék a rendeltetési hely tagállamában az adóalany adólevonásra jogosító tevékenységét szolgálja majd.

Az adótörvényben tehát hiába keressük a vagyonáthelyezés intézményét, mint önálló, adóztatható tényállást!

A Héa-irányelv (2006/112/EK irányelv) és az ennek előírásain is alapuló magyar Áfa törvény (12. §) ezt a közösségi értékesítések körében szabályozza.

Ez azt jelenti, hogy a szállítmány indulásának tagállamában az ügylet úgy minősül, mintha az adóalany egy másik közösségi adóalanynak adta volna el a terméket.

Ezért a termék indulási helyének tagállamában - a cikkemet bevezető példában Magyarországon - ezt "normál" adómentes közösségi értékesítésként kell bevallani.

A rendeltetés helye szerinti tagállamban pedig - a már idézett példában Ausztriában - "normál" közösségi termékbeszerzésként kell kezelni, azaz úgy kell eljárni, mintha az adóalany egy másik közösségi adóalanytól szerezte volna be a vagyonáthelyezés során átszállított terméket.

(Ha erről az Olvasónak Karinthy örökbecsű sorai - "álmomban két macska voltam…" - jutnak eszébe, az nem véletlen.)

Bonyolítsuk egy picit a dolgot, tegyük fel, hogy a fogadó raktár nem Ausztriában van, hanem Oroszországban.

Ebben az esetben ugyanaz az ügylet - azaz a saját tulajdonú termék átszállítása a vállalkozás ugyancsak saját, külföldi raktárába - nem ugyanúgy minősül, azaz nem beszélhetünk vagyonáthelyezésről!

Azaz nincs szó - az adótörvény értelmezésében - saját vagyon mozgatásáról, vagyon áthelyezéséről -, ha az adóalany saját tulajdonú termékét harmadik országba viszi ki, annak értékesítése nélkül, vagy onnan hozza be a saját tulajdonában álló terméket.

Amennyiben a terméket - az előző példánál maradva - a Nyüzsgő Kft. Magyarországról kiszállítja oroszországi raktárába úgy, hogy a termék tulajdonjoga továbbra is az övé (azaz nem történt értékesítés), akkor az Áfa törvény szerint nincs adóztatható tényállás (sem értékesítés, sem egyéb, adóztatható ügylet nem történt), belföldön nem merül fel adókötelezettség. Összegezve tehát - és ez fontos különbség - nem azért nem kell a társaságnak belföldön adót fizetnie, mert mentesül az adótörvény valamely szabálya (például a 89. § vagy a 98. §) alapján, hanem azért, mert nem teljesül olyan ügylet, amely adóköteles lehetne.

Akkor, ha az eset fordítottja játszódik le, azaz a Nyüzsgő Kft. oroszországi raktárából hozza be magyarországi raktárába a saját termékét (a termék szabadforgalomba helyezése Magyarországon történik), úgy az ügylet termékimportnak [Áfa tv. 2. § C) pont] minősül.

A cikkemet bevezető példában a vagyonáthelyezés áfa kérdéseit az értékesítő oldaláról mutattam be. Az ebben szemléltetett előírásokat summázva elmondhatjuk, hogy a vagyonáthelyezés értékesítési oldalára az Áfa törvény alábbi rendelkezései az érvényesek.

Az Áfa törvény - fentebb már hivatkozott - 12. §-a az irányadó a kérdésben. Ennek (1) bekezdése szerint termékértékesítésnek kell tekinteni az olyan tulajdonosváltás nélküli ügyleteket is, amelyek során az adóalany tulajdonában lévő (a bizomány keretében átvett terméket is ideértve), adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket belföldről egy másik tagállam területére juttatja el, ottani vállalkozása szükségleteire.

Ekkor főszabályként a belföldi adóalany a magyar közösségi adószáma alatt adómentes értékesítést [Áfa-tv. 89. §(4) bekezdése] vall be.

Mivel nincs szó tényleges értékesítésről, így annak ellenértékéről sem beszélhetünk. Ezért az adómentes értékesítés adóalapjaként a terméknek a vagyonáthelyezéskor érvényes beszerzési árát, ennek hiányában az előállítási értékét kell a bevallásban figyelembe venni - az Áfa törvény 68. §-ában előírtak figyelembevételével.

Ezzel párhuzamosan a másik tagállamban (példánkban ez Ausztria) is közösségi adószámot kell kérnie, és ezen a másik tagállamban be kell vallania a saját vagyon mozgatását, mint Közösségen belüli termékbeszerzést. A szóban forgó másik tagállamban az ottani, az érintett termékre vonatkozó adómértékkel meg kell fizetnie az áfát, amelyet egyúttal levonásba is helyezhet, feltéve, hogy a terméket adólevonásra jogosító tevékenységéhez használja fel, és az adólevonás további - az érintett tagállam joga szerinti - feltételei is teljesülnek.

A vagyonáthelyezésnek azonban van beszerzési oldala is, és előfordul, hogy az ügyletnek ez a része Magyarországon teljesül.

Ekkor az Áfa törvény 22. §-ában előírtak szerint kell az adóalanynak eljárnia. Az idézett paragrafus szerint Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott terméket továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amennyiben a szóban forgó terméket a Közösség más tagállamában termelte ki, állította elő, munkálta meg, vásárolta, beszerezte, oda importálta, és a terméket ebből a tagállamból maga vagy javára más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.

Fenti tényállás valósul meg akkor, ha a magyar adóalany saját termékét másik tagállamból - értékesítés nélkül hozza be Magyarországra.

Ilyen esetben - főszabályként - az indítás tagállamában az érintett vállalkozásnak közösségi adószámot kell kérnie, és ott ezen a számon egy adómentes közösségi értékesítést kell bevallania.

Ezzel egyidejűleg a belföldi közösségi adószáma alatt belföldön egy közösségi termékbeszerzést kell bevallania, a termékre belföldön irányadó adókulccsal megállapított áfa - fizetési kötelezettség terheli úgy, hogy azt egyben levonható adóként is figyelembe veheti, amennyiben a terméket adólevonásra jogosító tevékenységhez használja fel és az adólevonás további, Áfa törvény szerinti feltételei is adottak.

A magyar szabályok szerint benyújtandó összesítő nyilatkozatban a partneri adószám helyett a saját, a másik tagállamban kapott közösségi adószámát kell feltüntetnie a vállalkozásnak.

Ha az indítás tagállamában a vállalkozásnak nincs adószáma (nem kért vagy nem kapott), akkor az összesítő nyilatkozatban a partner adószáma helyén "1"-es kódot kell megjelölnie.

Tényleges beszerzés és így tényleges ellenérték hiányában adóalapként a terméknek a vagyonáthelyezéskor érvényes beszerzési árát, ennek hiányában az előállítási értékét kell figyelembe venni, az Áfa törvény 73. §-ában részletezettek szerint.

Ahogy arról már esett szó, abban az esetben, ha a vagyonáthelyezés közösségi beszerzésnek minősülő "lába" Magyarországon teljesül, akkor a vállalkozást megilleti közösségi termékbeszerzés címén az adólevonás joga.

Közösségi termékbeszerzés esetében is az adólevonás tárgyi feltétele az adóalany nevére szóló, a teljesítést igazoló számla [Áfa tv. 127. § (1) bekezdése ba) alpont].

Ez elvileg azt jelentené, hogy az érintett vállalkozás saját magának állít ki az Áfa törvény 169. §-a, illetve a 24/1995. (XI.22.) PM rendelet szerinti számlát úgy, hogy azon a vevői, illetve a szállítói oldalon a közösségi adószámok eltérőek.

Viszont az Áfa törvény 159. § (1) bekezdése azt mondja, hogy az adóalany akkor köteles az általa teljesített értékesítésről számlát kiállítani, ha az értékesítést más adóalany, szervezet felé teljesítette.

Emellett a vagyonáthelyezés során - bár az az Áfa törvény szerint értékesítésnek minősül -, mind az eladó, mind a vevő pozíciójában ugyanaz a vállalkozás áll - azaz az Áfa tv. hivatkozott 159. § (1) bekezdésének feltételei nem teljesülnek.

Ebből következően az adólevonási jog érvényesítésének tárgyi feltételéül szabott számla megléte [127.§ (1) bekezdése ba) alpont] "kiváltható" olyan belső bizonylattal, amely tartalmazza azokat az alapadatokat, amelyek az adókötelezettség teljesítéséhez szükségesek, továbbá a dokumentum formailag is megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek alapján egyedileg azonosítható bizonylatként lehet figyelembe venni.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a dokumentumon legalább az alábbi (lényegében az Szt. 167. § (1) bekezdésében, a számviteli bizonylatok általános alaki és tartalmi követelményei között felsorolt] adatoknak kell szerepelniük:

• a dokumentum egyedi azonosító sorszáma,
• kiállítás kelte,
• a bizonylatot kibocsátó adóalany azonosító adatai, közösségi adószáma,
• a gazdasági esemény megjelölése (jelen esetben saját vagyon mozgatása, és az ezzel érintett termék megnevezése),
• a vagyonáthelyezés során Magyarországra továbbított termékek mennyiségi adatai,
• az adókötelezettség (az adóalap és a teljesítés időpontjának) megállapításához szükséges további adatok (beszerzési ár, előállítási ár, a vagyonáthelyezés mikor történt).

Természetesen nem tilos az Áfa törvény, illetve a hivatkozott PM rendelet előírásainak megfelelő számla kibocsátása sem, de hiánya nem teszi semmissé az adóalany adólevonási jogát - feltéve, hogy helyette a fentebb felsorolt adatokat tartalmazó dokumentum kiállítása megtörtént.

Arról, hogy ha a külföldi raktár ún. harmadik államban van, az ügylet nem minősül vagyonáthelyezésnek - mint kivételről, már volt szó.

Találhatunk azonban olyan kivételeket is, amikor az adóalany egyik tagállamból a másik tagállamba viszi át (mozgatja) a termékét annak értékesítése nélkül, de mégsem a vagyonáthelyezés adótörvénybeli joghatásaival kell számolnia.

Ezeket az esetköröket az Áfa törvény 12. § (2) bekezdésében sorolja fel a törvény, azaz a vagyonáthelyezéshez kapcsolt joghatás nem következik be, ha:

• az Áfa tv. 29. §-a szerinti távolsági értékesítés feltételei teljesülnek a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van,
• a termék az Áfa tv. 32. §-a szerint fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van,
• ha helyben fogyasztásra szánt termék vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történő értékesítéséről van szó (Áfa tv. 33. §),
• ha a gáz a Közösség területén lévő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztül, a hő- vagy hűtési energia hő- vagy hűtési hálózaton keresztüli, valamint a villamos energia értékesítése történik (Áfa tv. 34. § - 35. §),
• ha termék értékesítése történik, és a termék ezen ügylet során kerül át egyik tagállamból a másikba,
• ha a terméket azért viszik másik tagállamba, mert azon munkát vagy szakértői értékelést végeznek, és annak befejezését követően a termék visszakerül az indítás helyére,
• az adóalany a terméket azért viszi át a másik tagállamba, hogy ott szolgáltatás nyújtásához ideiglenesen használja,
• ha az adóalany a terméket 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat céljából továbbítja más tagállamba, ahol az importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és vámmentességben részesülne, ha import történt volna,
• ha a terméket az adóalany a másik tagállamban fenntartott vevői készlete céljára viszi át másik tagállamba.

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a felsorolt esetköröket, akkor azt látjuk, hogy a végeredmény itt is saját vagyon mozgatása - kivéve a tényleges értékesítést -, de a termék egyik tagállamból a másikba…