A cikk keretében a 2025-ös üzleti év zárásának kiemelt zárlati feladatait foglaljuk össze.

1. Készletek értékelése

A készletek értékelésénél, azaz az értékvesztés, az értékvesztés visszaírásának elszámolásánál alkalmazandó módszereket, eljárásokat a vállalkozónak a számviteli politika keretében, az eszközök és a források értékelési szabályzatában kell írásban rögzítenie.

A készletek év végi értékelésekor, az értékvesztés elszámolásakor és visszaírásakor a leértékelést, visszaértékelést megalapozó döntést a mérlegkészítéskor ismert összes piaci és egyéb információ figyelembevételével kell meghozni.

A számviteli törvény 46. §-a (4) bekezdésének az előírása alapján a mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált. Az értékvesztés elszámolásának alkalmazásában tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül – fennállásának időtartamától függetlenül – akkor is, ha az az értékeléskor rendelkezésre álló információk alapján az véglegesnek tekinthető, így ebben az esetben az értékvesztés elszámolása tekintetében nem feltétel az egy éves időtartam.

A számviteli törvény 56. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint a vásárolt és saját termelésű készlet (anyag, áru) bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni, a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni. A számviteli törvény ezen előírásából következően az értékeléskor a minősítésnél hosszútávú, tartós – éven túli – piaci tendenciákból kell kiindulni, nem szabad az árak rövid távú ingadozásait figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az értékvesztés elszámolásánál a mérlegkészítés időpontját megelőző egy éven túl a piaci (eladási) árak alatta vannak a készlet könyv szerinti értékének, akkor merülhet fel értékvesztés elszámolása (feltéve, ha az a számviteli politikában meghatározott jelentős mértéket meghaladja).

A számviteli törvény 56. §-a (2) bekezdésének előírása szerint a készlet bekerülési (előállítási) értékét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni akkor is, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készlet értékének csökkentését – a különbözetnek értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

A számviteli törvény 56. §-a (3) bekezdésének előírása alapján az értékvesztés összege a - fajlagosan kis értékű - készleteknél a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható.

A számviteli törvény 56. §-a (4) bekezdésének előírása alapján amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke azonban nem haladhatja meg az eredeti bekerülési (előállítási) értéket.

A készletet értékvesztéssel le kell értékelni akkor is, hogyha a piaci ár véglegessé válik. Ilyen eset lehet, hogyha a vállalkozás a mérlegkészítés időpontjáig értékesítési keretszerződést, opciós eladási szerződést köt a következő év(ek)re vonatkozóan és a szerződésben meghatározott eladási ár alacsonyabb a készlet könyv szerinti értékénél. Másik ilyen eset lehet, hogy a vállalkozás mérlegkészítés időpontjáig értékesíti a készletet annak könyv szerinti értéke alatt, akkor az értékesített készlet erejéig a piaci ár véglegessé válik.

A mezőgazdaságban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a növénytermelés a 2024-es üzleti évben aszálykáros volt, így a saját termelésű készletek közvetlen önköltségének a megállapítását megelőzően az aszálykárral arányos közvetlen költségeket egyéb ráfordításként el kell számolni, mint kárráfordítás, majd ezt követően kell a saját termelésű készlet közvetlen önköltségét kiszámítani.

2. Terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatása, terven felüli értékcsökkenés elszámolása

A számviteli törvény előírása alapján a tárgyi eszköz aktiválásakor megállapított terv szerinti értékcsökkenés csak akkor módosítható, ha a számviteli törvény 53. §- ának (4)-(5) bekezdése szerinti feltételek valamelyike bekövetkezik. A tárgyi eszköz maradványértékét aktiváláskor kell meghatározni, annak a használati idő alatti változása nem tartozik ide. Így a maradványérték növekedése miatt nem lehet a terv szerinti értékcsökkenést módosítani. A használati idő alatt a tárgyi eszköz piaci értéke jelentősen meghaladhatja annak könyv szerinti értékét, akkor lehet a számviteli törvény 57. §-ának (3) bekezdése szerinti értékhelyesbítés (piaci értékelés) lehetőségével élni, de ez nem befolyásolja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását.

A számviteli törvény előírása alapján a terv szerinti értékcsökkenést akkor lehet megváltoztatni, ha a terv szerinti értékcsökkenés megállapításakor figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékében) lényeges változás következett be. Ilyen eset lehet például:

• csökken vagy nő a műszakok száma,
• pótlólagos beruházást, felújítást valósítottak meg,
• részleges selejtezést hajtottak végre,
• a tárgyi eszköz üzembe helyezésekor megállapított használati idő lejárt és tovább használják a tárgyi eszközt,
• ha éven belüli időtartamban nem használják a tárgyi eszközt.

Nem használt tárgyi eszközök számviteli kezelése

A 2025. üzleti év árbevételének csökkenése a termelés csökkentését is jelentheti, így a termeléshez használt tárgyi eszközök használata az eredeti üzembe helyezéshez viszonyítva időlegesen, vagy tartósan megváltozhat.

A számviteli törvény 23. §-a (5) bekezdésének előírása alapján, amennyiben az eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja, akkor az eszköz besorolását meg kell változtatni, a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé.

A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból következik, hogy a termelés (a használat) éven belüli leállításával a használat körülményeiben változás következik be, így a terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatható, alacsonyabb terv szerinti értékcsökkenés számolható el. Azzal, hogy átmenetileg nem használják a tárgyi eszközt, megváltozik/megváltozhat a használati ideje (tovább használható), így megváltozik a maradványértéke is, ebből következően a terv szerint értékcsökkenése is megváltozhat. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a tárgyi eszköz fizikailag, erkölcsileg avulhat az átmeneti leállás során is, mely avulást terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával ki kell fejezni, ha a vállalkozás az időarányos terv szerinti értékcsökkenés szabályait alkalmazza. Ezért a terv szerinti értékcsökkenés mértékét nem lehet nullában meghatározni akkor sem, ha a tárgyi eszközt átmenetileg nem használják. 

A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból az is következik, hogy ha a tárgyi eszközök használati célja megváltozik, a tartós használati cél már nem áll fenn, úgy azokat legfeljebb az adott üzleti évben lehet a tárgyi eszközök között kimutatni, legkésőbb a mérlegkészítéskor a mérlegfordulónapra vonatkozóan kötelező azokat a forgóeszközök közé átsorolni. 

A számviteli törvény hivatkozott előírásából az is következik, hogy az átsorolási kötelezettség minden tárgyi eszközre vonatkozik, nem csak a termelő berendezésekre. Így például az ingatlanokat is át kell sorolni a forgóeszközök közé, ha azok tartós használati célja megváltozik.

Átsorolás előtt meg kell állapítani a tárgyi eszköz piaci értékét.

A piaci érték meghatározása függ a várható hasznosítási iránytól. Az átsorolt tárgyi eszközök a forgóeszközökön belül a készletek közé, ezen belül a várható hasznosítási iránytól függően az anyagok vagy az áruk közé kerülhetnek átsorolásra. Anyagok közé akkor kerülhet a használaton kívüli tárgyi eszköz, ha azt az eszköz szétbontásával, a kinyerhető anyagokkal szeretnék hasznosítani. Áruk közé akkor kerülhet átsorolásra a nem használt tárgyi eszköz, ha azt egyben értékesíteni szeretnék. Ha a tárgyi eszköz az anyagok közé kerül átsorolásra, akkor a piaci érték nem más, mint a kinyerhető haszonanyag érték, áruk közé történő átsorolásnál a piaci érték a várható eladási ár. Amennyiben a nem használt tárgyi eszköz nettó értéke magasabb az így megállapított piaci értékénél, akkor az átsorolást megelőzően terven felüli értékcsökkenés elszámolásával le kell értékelni a tárgyi eszközt piaci értékre, majd az így leértékelt nettó értéken kerül a készletek közé átsorolásra. Ha tárgyi eszköz nettó értéke nulla, akkor nulla értékkel kerül a készletek közé átsorolásba és csak mennyiségi nyilvántartást fognak vezetni róla.

Amennyiben az eszközt későbbiekben mégis ismét használatba veszik, akkor újra üzembe kell helyezni, vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé.

Az árbevétel csökkenésével, azaz a vállalkozási tevékenység szűkülésével előfordulhat, hogy az adott tevékenység során használt tárgyi eszközök részben vagy egészen feleslegessé válnak, így indokolt lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolása. Ebben az esetben a piaci érték általában az adott tárgyi eszköz hulladék-, illetve haszonanyag-értéke. A feleslegessé vált tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet, a működést már nem szolgálják, így a…