9.6.8 Fordított adózás helytelenül

Dashöfer Kiadó

Azonban a téves jogértelmezés hibájába nemcsak a vállalkozások eshetnek, hanem az adóhatóság is.

Ez a helyzet számos esetben a fordított adózás (Áfa tv. 142. §) szabályainak alkalmazása során áll elő, mind a vállalkozások, mind az adóhatóság részéről. Ennek oka alapvetően az, hogy a fordított adózásra vonatkozó jogszabályhelyek számos élethelyzetet nem egyértelműen képeznek le.

A következőkben egy olyan – az ellenőrzést lezáró vizsgálati jegyzőkönyvben rögzített - adóhatósági álláspontot ismertettek, amelyről egy kedves kollégámmal folytatott beszélgetés során szereztem tudomást.

A szóban forgó esetben beépített ingatlan és a hozzá tartozó földrészlet értékesítése képezte a számlázás tárgyát.

Az értékesítésre az ingatlanra vonatkozó használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő 2 éven túl került sor. Az ingatlan eladója és vevője nem választotta az adókötelessé tételt.

Az eladó a számlán nem számított fel általános forgalmi adót, továbbá a számlán feltüntette a „fordított adózás“ kifejezést. A vevő az ingatlant továbbértékesítési céllal szerezte be.

Az adóhatóság a vevőnél utólagos – ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtő - adóellenőrzést folytatott le.

A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a vevő adófizetésre kötelezett, tekintettel arra, hogy az eladótól befogadta a „fordított adózás“ kifejezést tartalmazó számlát. Ugyanis ezzel az eladótól átvállalta a fizetendő adó teljesítésének kötelezettségét. A vizsgálati jegyzőkönyvben az is rögzítésre került, hogy a vevő nem jogosult a fizetendő adó levonására, hiszen az ingatlan továbbértékesítése adólevonásra nem jogosítja [az Áfa tv. 86.

Art.

) bekezdés j) pontja alapján adómentes ügyletekhez kapcsolódó beszerzések során felmerült előzetesen felszámított adó vonatkozásában az Áfa tv. 121. §-ában foglaltak alapján adólevonási jog nem gyakorolható].

Vizsgáljuk meg, hogy az adóhatóság jogértelmezése helytállónak minősíthető-e.

Először azt kell megítélni, hogy a létrejött ügyletre irányadóak-e a fordított adózás szabályai.

Az Áfa tv. 142.

Art.

) bekezdés e) pontja szerint az áfát a vevő fizeti a 86.

Art.

) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával, feltéve, hogy az ügyletben részt vevő felek

a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen – ideértve az Eva tv. hatálya tartozó adózót is -, valamint

b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.

Jelen esetben teljesen egyértelmű, hogy az ügyletre nem irányadóak a fordított adózás szabályai, hiszen az eladó nem választotta az adókötelessé tételt.

Az eladó helyesen járt el akkor, amikor a számlában nem tüntetett fel általános forgalmi adót.

Azonban az általános forgalmi adó felszámítását nem azért lehetett mellőzni, mert az ügyletre a fordított adózás szabályai lennének az irányadóak.

Ennek tényleges jogalapja az, hogy az értékesítés az Áfa tv. 86.

Art.

) bekezdés j) pontja szerint mentes az adó alól.

Tehát az eladónak a számlára az Áfa tv-nek az adómentességről rendelkező jogszabályi hivatkozását, vagy más az adómentesség jogcímére vonatkozó egyértelmű utalást kellett volna felvezetni, s nem a „fordított adózás“ kifejezést.

Tekintettel arra, hogy az ügyletet nem terheli áfa, ezért adófizetési kötelezettség a vevőt sem terhelheti.

A fordított adózás valóban azon az elven alapul, hogy az Áfa tv. a teljesítő fél helyett a termék beszerzője és a szolgáltatás igénybe vevője terhére írja elő az áfa megfizetését.

Azonban az áfa megfizetésének kötelezettség a fordított adózás szerint is csak akkor terhelheti a termék beszerzőjét, a szolgáltatás igénybe vevőjét, ha az egyenes adózás szabályainak alkalmazása esetén a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtójának áfát kellett volna felszámítania. Jelen esetben ez a helyzet nyilvánvalóan nem áll fenn, tehát nincs fizetendő áfa-összeg, amely megfizetésére a vevő kötelezhető lenne.

Az előzőektől függetlenül vizsgáljuk meg azt, hogy az adófizetési kötelezettség az Áfa tv. Rendszerében egyáltalán átvállalható-e.

Az „átvállalás“ fogalma önkéntes döntéshez kapcsolódóan értelmezhető, azaz valamely személy törvényi kötelezés hiányában teljesíti más személy kötelezettségét.

Az Áfa tv. VIII. fejezete (Áfa tv. 137/A. - 152. §) határozza meg, hogy mely személy kötelezett az adófizetésre.

Az Áfa tv. VIII. fejezetében található rendelkezés, valamint az Áfa tv. más rendelkezése sem foglal magában olyan szabályt, amely szerint az adófizetésre kötelezett személytől az adófizetési kötelezettség teljesítése más személy által átvállalható.

Ez a szabály azt jelenti, hogy a fizetendő adót az adófizetésre kötelezett személy köteles bevallani, ezt más személy nem teheti meg, továbbá a bevallani elmulasztott fizetendő adót az adóhatóság utólagos adóellenőrzés keretében kizárólag az adófizetésre kötelezett személy terhére állapíthatja meg.

Az adófizetési kötelezettség önkéntes átvállalása az Áfa tv. rendszerében nem értelmezhető.

Ebből következően az adóhatóság említett hivatkozása – amely szerint a vevő átvállalta az adófizetési kötelezettséget azzal, hogy az eladótól befogadta a „fordított adózás“ kifejezést tartalmazó számlát – szintén értelmezhetetlen.

Az adó megfizetésének átvállalása kizárólag az Art. vonatkozásában értelmezhető fogalom.

Az Art. 35. §-a egyértelműen szabályozza, hogy az adó megfizetésére mely személy kötelezett.

Az Art. 36. §-a szerint az adófizetésre kötelezett személy adótartozását más személy átvállalhatja, de ennek során az adóhatóság követelésének jogcíme nem változik meg.

A tartozás átvállalása az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Az adóhatóság a jóváhagyást megtagadja, ha az adótartozás megfizetését a tartozást átvállalni szándékozó személy részéről nem látja biztosítottnak.

Az adótartozás átvállalásához az adóhatóság kizárólag azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredetileg kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal. A tartozás az eredeti kötelezett kezességvállalása nélkül egyoldalúan is átvállalható, ha ehhez az átvállalónak különösen méltányolható érdeke fűződik. Ha az adótartozást átvállaló az átvállalt tartozást…