A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 4. § a) pontjából következően bármely magánszemély foglalkoztatónak minősül, ha biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztat valakit. Ez vonatkozik a magánháztartásban történő foglalkoztatásra is kivéve, ha háztartási alkalmazottról van szó.

A háztartási munka adómentességét az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény teremtette meg. 

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy az 1997-ig hatályban lévő társadalombiztosítási törvény (1975. évi II.) is tartalmazott ezzel kapcsolatos szabályokat: egyrészt mentesítette a magánháztartásban alkalomszerűen végzett munkát a társadalombiztosítási kötelezettségek alól, illetve a háztartási alkalmazottra pedig akkor terjedt ki a biztosítás, amennyiben ugyanannál a munkáltatónál a heti munkaideje a 24 órát elérte.)

Az 2010. augusztus 15-től hatályos szabályozás a természetes személyek között háztartási munkára létesített munkavégzésre irányuló jogviszonyra terjed ki.

A jogszabály alkalmazásában háztartási munkának kizárólag a természetes személy és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló következő tevékenységek tekinthetők, nevezetesen: a lakás takarítása, főzés, mosás, vasalás, gyermekek felügyelete, házi tanítása, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás.

A jogszabály szerint nem minősül háztartási munkának az említett munkák elvégeztetése, ha

• az azt elvégző személy ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy egyéni cég, illetve ilyen tevékenységet folytató társas vállalkozás tagja, munkavállalója, feltéve, hogy a tevékenységet e minőségével összefüggésben végzi,

• a háztartási alkalmazott által nyújtott szolgáltatás ellenértékeként a természetes személy foglalkoztató – akár közvetve –…