Mi történik egy szervezetben akkor, ha a munkavállalók napja folyamatos reakciókból áll? E-mailek, meetingek, üzenetek, határidők egymás után – szünet nélkül. Rövid távon hatékonynak tűnik a működés, hosszabb távon azonban láthatóvá válik egy kevésbé kézzelfogható veszteség: eltűnnek az új ötletek, csökken az önálló gondolkodás, és nő a mentális kimerültség.

A probléma gyakran rejtve marad. A „jó teljesítők” időben szállítanak, jelen vannak a megbeszéléseken, gyorsan reagálnak. Mégis egy ponton túl visszahúzódnak: kevesebbet kérdeznek, ritkábban kezdeményeznek, és fokozatosan elveszítik a kapcsolódást a munkájukhoz. A szervezet ezt sokszor csak akkor érzékeli, amikor már késő.

A háttérben nem motivációs probléma áll, hanem működési. Az emberi agy nem folyamatos készenléti üzemmódra lett tervezve. A mélyebb gondolkodás, a kreativitás és az összefüggések felismerése olyan állapotokhoz kötődik, amelyekhez idő és mentális tér szükséges. Ha a munkakörnyezet ezt nem biztosítja, a teljesítmény egy idő után felszínessé válik.

Ez a felismerés korántsem új. Henry David Thoreau több mint 170 évvel ezelőtt a Walden című művében azt vizsgálta, mennyi zaj és felesleges sietség határozza meg az…