Az interjúk során gyakran elhangzó kérdés, hogy a jelölt mely teljesítményére vagy eredményére a legbüszkébb. A válasz első hallásra egy egyszerű visszatekintésnek tűnik, a gyakorlatban azonban az egyik legjobban használható eszköz a jelölt teljesítményorientációjának és üzleti gondolkodásának megértésére.

HR szakemberként érdemes ezt a kérdést nem általános beszélgetési elemként kezelni, hanem tudatosan irányított értékelési pontként. A válasz ugyanis nem a „büszkeségről” szól, hanem arról, hogy a jelölt mit tekint valódi eredménynek, és hogyan képes azt bemutatni.

A leggyakoribb hiba, amellyel a gyakorlatban találkozni lehet, hogy a jelöltek a személyes életükből hoznak példákat. Ezek a válaszok önmagukban nem hordoznak releváns információt a munkakör szempontjából, ezért HR oldalon nem értékelhetők érdemben. A kiválasztás során az számít, hogy a jelölt milyen teljesítményt nyújtott szakmai környezetben, és az milyen hatással volt a szervezetre.

A jól értelmezhető válasz minden esetben konkrét munkával kapcsolatos eredményhez kötődik. A jelölt ilyenkor nem feladatot ír le, hanem kimenetet. A különbség lényegi: a feladat azt mutatja meg, mit kellett elvégezni, az eredmény pedig azt, hogy mi változott ennek hatására. HR szempontból ez utóbbi ad valódi információt a teljesítményről.

A válasz minősége szorosan összefügg azzal, hogy a jelölt mennyire képes strukturáltan gondolkodni a saját munkájáról. Azok a jelöltek, akik képesek számszerűsíteni az eredményeiket, jellemzően jobban értik az üzleti…