Sokáig egyértelmű volt a képlet. Tanulni kell, megszerezni a megfelelő végzettséget, belépni egy stabil szervezetbe, és onnantól kiszámítható pályán haladni előre. Ez a logika ma már egyre kevésbé működik. Aki még mindig azt feltételezi, hogy egy diploma tartós védelmet jelent a technológiai változásokkal szemben, rossz térképet használ egy megváltozott környezetben.

A gazdasági bizonytalanság, az iparági átrendeződések és a mesterséges intelligencia együttesen bontják le azokat a kapaszkodókat, amelyekre korábban karriereket lehetett építeni. Nem egyik napról a másikra történik a változás, hanem folyamatosan, apró lépésekben. Egy-egy feladat automatizálódik, egy-egy döntési szint eltűnik, egy-egy kompetencia elveszíti a súlyát. Mire a szervezet reagálna, a környezet már tovább lépett.

Különösen érzékenyen érinti ez azokat a szerepeket, amelyek hosszú ideig a tudásra és a strukturált gondolkodásra épültek. Azok a tevékenységek, amelyek információk feldolgozásáról, rendszerezéséről és előállításáról szóltak, ma már egyre nagyobb arányban támogathatók vagy kiválthatók algoritmusokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a munkák eltűnnek, hanem azt, hogy a tartalmuk alapvetően átalakul.

A probléma nem az, hogy a képzés értéktelenné vált. A probléma az, hogy önmagában már nem elegendő. A klasszikus karriertervek arra épültek, hogy a megszerzett tudás hosszabb ideig stabil marad. Ma ez az időtáv jelentősen lerövidült. Aki kizárólag a meglévő kompetenciáira támaszkodik,…