Az új Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény változatlanul tartalmazza azt az alapvető szabályt, hogy a biztosítási kötelezettséget minden jogviszonyban külön-külön kell elbírálni. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a többes jogviszony ugyanazon foglalkoztatónál áll fenn. 

Például, ha egy munkaviszonyban álló dolgozó munkaadójánál megbízási jogviszonyt is létesít, akkor mindkét jogviszonyában az általános szabályok szerint vizsgáljuk a biztosítási kötelezettséget és állapítjuk meg a járulékokat, a két jogviszony egymásra e tekintetben semmilyen hatással sincs. (Arra viszont gondot kell fordítanunk, hogy a megbízás keretében ellátandó tevékenység ne legyen azonos a munkakörrel.)

Ugyanakkor e főszabály alól több kivétel is létezik.  

Ez egyik a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok tekintetében alkalmazandó összevonási szabály. A Tbj. 12. §-a értelmében az a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.   

Például, ha valaki ugyanazzal a társaságtól tárgyhónapon belül több megbízási jogviszony alapján is részesül megbízási díjban, akkor ezeket összevonva vizsgáljuk a biztosítási kötelezettséget. 

Vannak olyan élethelyzetek, amikor a többes jogviszony fennállása a biztosítási kötelezettséget befolyásolja.

A mezőgazdasági őstermelőre például nem terjed ki a biztosítás abban az esetben, ha bármilyen más jogviszonyban (ide nem értve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokat) biztosított. Például, ha egy őstermelő heti 1 órás munkaviszonyban áll, akkor mezőgazdasági őstermelőként már nem terheli biztosítási és járulékfizetési kötelezettség.  

Szintén nem biztosított (tehát nem főállású) az a kisadózó, aki heti 36 órás foglalkoztatással…