A munkáltatói kárfelelősség kérdése leggyakrabban – a munkaviszony jogellenes megszüntetése mellett – a munkabalesetekkel, foglalkozási megbetegedésekkel összefüggésben merül fel.

A munkabaleseteknek közjogi – bírságolási – következményei is lehetnek a munkáltatót érintően. Érthető tehát, hogy viták merülhetnek fel a felelősség megállapítását érintően.

A munkabaleset a munkavédelmi törvény alapján olyan, szervezett munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezett, az emberi szervezetet ért olyan egyszeri, hirtelen bekövetkező külső hatás, amelynek következtében a sérült munkavállaló sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált szenved el [munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, Mvt. 87. § 1/A. és 3. pont]. A szervezett munkavégzéssel összefüggésben állónak minősül a baleset akkor, ha az a munkavégzés, a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, az anyagvételezés, anyagmozgatás, a tisztálkodás, a szervezett üzemi étkeztetés, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során következik be. Nem tartoznak ide tehát a társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetként elismert ún. úti balesetek, azok, amelyek a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben érik, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. Súlyosnak minősül az a munkabaleset, amely a sérült halálát okozza (beleértve, ha a halál a baleset bekövetkezésétől számított egy éven belül, orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben következett be), a sérült magzata vagy újszülöttje halálát okozza, a sérült önálló életvezetését gátló maradandó károsodását idézi elő; valamely érzékszerv, érzékelő képesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozza; életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okoz; a hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését, továbbá ennél súlyosabb csonkulást eredményez, illetve a beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart idéz elő.

A munkáltatónak első lépésben minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell [Mvt. 68. §]. A munkáltatót a munkabalesetek bekövetkezése esetére szerteágazó kötelezettségek terhelik az Mvt. alapján. A súlyos munkabaleseteket azonnal be kell jelenteni a helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatóságnál (megyei/fővárosi kormányhivatal járási/fővárosi kerületi hivatala) [az Mvt. végrehajtásáról szóló 5/1993 MüM r. 7. §]; a munkavédelmi hatóság megérkezéséig a baleseti helyszínt a mentést követően biztosítani kell, illetve arról fényképet, videofelvételt kell készíteni. A munkáltató minden munkaképtelenséggel járó munkabalesetet köteles haladéktalanul kivizsgáltatni, munkavédelmi szakképesítéssel (pl. munkavédelmi technikus) vagy szakképzettséggel (pl. munkavédelmi szakmérnök, munkavédelmi szakember) rendelkező szakemberrel, illetve…