A Kiva. (2012. évi CXLVII.) törvény szerinti adózást választó vállalkozásoknak az általuk foglalkoztatott személyek biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint kell elbírálnia és velük kapcsolatban a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvényben, illetve az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben foglaltak szerint kell teljesítenie.

Ugyanakkor a KIVA alany (a törvény 2. § (2) bekezdés b) pontja értelmében mentesül a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól.   

A járulékalap meghatározásának azonban nem csak a járulékfizetés, hanem a KIVA alap meghatározása szempontjából is meghatározó jelentősége van. 

A jogszabály 20. §-a értelmében ugyanis a kisvállalati adó alapját a  személyi jellegű kifizetésekkel is növelni kell. 

Személyi jellegű kifizetésnek pedig – a Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás és a b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások mellett – azon személyi jellegű ráfordítás tekintendő, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben + a társas vállalkozónak minősülő tag esetében ideértve a minimum járulékalapot is. 

Ez utóbbit azért hangsúlyozza külön a jogszabály, mert a számviteli (2000. évi C.) törvény 79. § (1) bekezdése alapján személyi jellegű ráfordításnak az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok minősülnek. Így a minimum járulékalap értelemszerűen nem tartozna ebbe a körbe. 

Egyébként ebből következik az is, hogy a munkaiszonyban álló dolgozó tényleges jövedelmét kell csak figyelembe venni, a tényleges járulékalap és a minimális járulékalap közötti…