A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] 21. § (1) bekezdése alapján – főszabály szerint – a közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre.

A törvény megfogalmazása, összehasonlítva a munkaviszonyt létrehozó munkaszerződésre irányadó szabályozással, arra utal, hogy ez esetben nem egyenrangú felek kölcsönös akaratnyilatkozattal létrehozott megállapodásáról van szó, hanem a két fél közül a munkáltató az elsődleges. A közalkalmazottnak csak arra van mozgástere, hogy a munkáltató kinevezési aktusában foglaltakat elfogadja-e vagy sem, de maga nem alakíthatja annak tartalmát egy alkufolyamat során. Más kérdés, hogy a közalkalmazotti szférában a munkáltatónak is szűkebb a lehetősége a foglalkoztatás feltételeinek meghatározására, hiszen a Kjt. a foglalkoztatás sokkal több szegmensét szabályozza kötelező módon, mint a munka törvénykönyve [2012. évi I. tv., Mt.]

A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. A Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó az Mt. 44. §-ának az a mögöttes szabálya, mely szerint az írásba foglalás elmulasztása miatt a kinevezés érvénytelenségére csak a közalkalmazott hivatkozhat, a munkába lépést követő 30 napon belül. Ezt követően a közalkalmazotti jogviszony érvényesen létrejöttnek tekintendő, a foglalkoztatás ténylegesen megvalósult feltételeit pedig úgy kell tekinteni, mintha azokat ténylegesen a kinevezésbe belefoglalták volna (azzal a megkötéssel, hogy ha a tényleges megvalósulás valamely eleme jogszabályba ütköző, akkor érvénytelen, és ezt korrigálni kell.) Egy esetleges jogvita esetén tehát a fél követelést alapíthat az írásba nem foglalt kinevezésre is (pl. a közalkalmazotti jogviszony munkáltató általi megszüntetése esetén a közalkalmazott a felmentési időre alapot adó jogviszonyban töltött idő számításakor írásbeli kinevezés hiányában is követelheti az általa ténylegesen ledolgozott idők beszámítását). A bírói gyakorlat ezzel egybehangzóan kimondja, hogy önmagában a munkaszerződés (kinevezés), mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) (BH1997. 152.).

A kinevezési okmányban értelemszerűen szerepelnie kell a felek nevének illetve elnevezésének, természetes személyazonosító adatainak, lak- illetve székhelyének. A kötelező tartalmi elemek között a törvény felsorolja a közalkalmazott munkakörét, a besorolásának alapjául szolgáló fizetési osztályt és fokozatot, az illetményét és a munkavégzés helyét. Ezek azok a kérdések, amelyek a közalkalmazotti jogviszonyban a felek által egymással szemben teljesítendő alapvető kötelezettségek tartalmához kapcsolódnak. 

A munkakörök a közalkalmazotti szférában az ágazati végrehajtási rendeletek mellékleteiben találhatók, tehát munkaköri kötöttségről beszélhetünk. A besorolás körében ehhez kapcsolódóan a rendeletek meghatározzák, hogy az egyes munkakörök az A-J fizetési osztályok közül melyekbe sorolhatók az ellátásukhoz szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség szintje szerint. A besorolás körében másfelől a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján állapítandó meg az 1-17 fizetési fokozat valamelyike. Ez determinálja a garantált illetményt, amely a mindenkori éves költségvetési törvényben található illetménytábla alapján állapítandó meg. (Bár gyakorlati szempontból ennek egyre kisebb a jelentősége, tekintve, hogy az illetménytábla nagy része már a garantált bérminimum alatti összeget határoz meg). A garantált illetménynél magasabb elvileg adható, de ennek felső határát pedig a Kjt. 21. § (3) bekezdése rögzíti, kimondva, hogy a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetmény és a havi rendszeres illetménypótlékok együttes összege nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a…