A közelmúltban jelent meg a NAV 3015/2012. számú útmutatója az állami
adóhatóság bírságolási gyakorlatáról. Az útmutató nem kötelező érvényű
rendelkezés, hanem az adózók tájékoztatását szolgálja, azért hogy az adózók
megismerjék az adóhatóság által a bírságok megállapítása és kiszabása során
alkalmazott elveket. Az adóhiány, és az adókülönbözet megállapítását követően
az adóhatóság adóbírságot állapít meg a feltárt mulasztás, vagy a téves
jogalkalmazást követően. Milyen elvekről szól az útmutató, hogyan egészíti
ki a gyakorlat a vonatkozó jogszabályokat? Jelen cikk keretei között a főbb
szabályok ismertetésére kerül sor.
Az adóbírság
Az adóbírság az adózó terhére megállapított adóhiány, jogosulatlannak
minősített támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés [továbbiakban:
költségvetési támogatás] esetén alkalmazott, illetve alkalmazható szankció.
Az adóbírság alapja egyrészt az
a) az ellenőrzött bevallási időszakra az adóhatósági határozattal az adózó
terhére megállapított adókülönbözetből [az adózás rendjéről szóló 2003. évi
XCII. tv. (továbbiakban: Art.) 178. § 3. pont] az esedékesség időpontjáig meg
nem fizetett rész (adóhiány), illetve az igénybe vett költségvetési
támogatás, másrészt
b) a kiutalás előtti ellenőrzés során jogosulatlannak talált költségvetési
támogatásigénylés (adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelem) [Art.
170. § (1) bekezdés] esetén a jogosulatlanul igényelt összeg.
Főszabály, hogy az adóbírság mértéke az adóhiány, illetve a jogosulatlanul
igényelt összeg legfeljebb 50 %-a. Súlyosbító körülmény esetén, ha az
adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások
meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, akkor az adóbírság mértéke az
adóhiány 200 %-a. Ez utóbbi rendelkezés akkor alkalmazható, ha a
jogszabálysértésre 2012. 01. 01-jét követően került sor, az ezt megelőzően
elkövetett jogsértés esetében az adóbírság mértéke az adóhiány 75 %-a. Az
adóhatóság által az utólagos adó-megállapítás körében hozott határozatban
megállapított adóhiány után a bírság kiszabásától csak kivételes esetben
lehet eltekinteni, vagy azt mérsékelni. Az adóbírságot a bírságalap 50 %-
ánál, illetve, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok,
könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, a
bírságalap 200 %-ánál magasabb mértékben kiszabni nem lehet.
A bírságalap 50 százalékánál alacsonyabb mértékben a
bírságot csak akkor lehet megállapítani, illetve a bírság kiszabását
mellőzni, ha az Art. 171. § (1) bekezdése alkalmazásával kerül sor a bírság
összegének meghatározására.
Art. 171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást
érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg
kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó,
illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott
helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az
adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell,
különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó
jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát,
gyakoriságát.
Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, -
ideértve a minősített adózó által elkövetett, adóbírság alapjául szolgáló
kötelezettségszegés esetét is - ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a
bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével
függ össze, azaz ezekben az esetekben az adóhiány 200 százalékánál
alacsonyabb összegű adóbírságot kiszabni nem lehet. A bírságmértéket mindig
esetileg, a konkrét tényállást befolyásoló valamennyi lényeges körülmény
átfogó vizsgálata, értékelése alapján lehet meghatározni. A cselekmény
(mulasztás) okai adózónkénti egyéniesítéssel és differenciálással
értékelendők.
Az adóbírság kiszabása körében [Art. 171. § (1) bekezdés] az adózó
javára értékelhető körülmények pl.:
- az adózó adózási gyakorlattal nem rendelkezik (egy évet meg nem haladóan
működik, magánszemély először adózik);
- az adózó hasonló mulasztás miatt korábban még nem volt szankcionálva;
- olyan új jogszabályi rendelkezés téves értelmezése okozta a mulasztást,
mellyel kapcsolatban egységes joggyakorlat még nem alakult ki;
- egy korábbi ellenőrzés az adott kérdéskört már vizsgálta, feltárta és a
szabálytalan elszámolást, illetve gyakorlatot nem kifogásolta, kivéve, ha
későbbi jogszabályváltozás idézte elő az eljárás megváltoztatását;
- a kiutalás előtti ellenőrzések esetében amennyiben az adózó a következő
időszakban jogosulttá válik a költségvetési támogatás igénylésére;
- az adózó egyszerű tevékenységet (pl.: kisipari tevékenységet) egyedül
folytató magánszemély.
Az adózó terhére értékelhető körülmények pl.:
- az adózó adózási gyakorlattal rendelkezik (legalább egy évet meghaladóan
működik);
- az adózó mulasztását megelőzően ugyanezen tényállás alapján már többször
volt szankcionálva
- több éve hatályos, egyértelmű jogszabályi rendelkezést hagyott figyelmen
kívül/sértett meg.
A mulasztási bírság
A mulasztási bírsággal sújtható adózói magatartásokat az Art. 172. § (1)
bekezdés a) - ny) pontjai meghatározzák, taxatíve felsorolják, amikor is a
magánszemély adózó 200.000 forintig, míg más adózó 500.000 forintig terjedő
mulasztási bírsággal sújtható.
Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a
számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét
elmulasztja, illetőleg a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a
tényleges ellenértékről bocsátja ki. Az adózót 1 millió forintig terjedő
mulasztási bírsággal kell sújtani, ha be nem jelentett alkalmazottat
foglalkoztat vagy foglalkoztatott.
Az adóhatóság az adózók önkéntes jogkövető magatartásának elősegítése
érdekében az adókötelezettség elmulasztása esetén, a mulasztási bírság
kiszabását megelőzően felszólítást küldhet (nem kötelező) az "első" mulasztók
részére azokban az esetekben, amelyeknél előzetes felszólítás lehetséges (pl.
az adóbevallási kötelezettség, az adatszolgáltatási kötelezettség, a
bejelentési, változásbejelentési kötelezettség, a pénzforgalmi számlanyitási
kötelezettség).
Az…
