Különböző szakmai fórumokon újra és újra visszatérő kérdés, hogy a mikrogazdálkodók valóban működhetnek-e szabályzatok nélkül. Ahogy az is okoz fejtörést az érintetteknek, hogy a jellemzően gazdasági tevékenységet nem folytató, a közösség érdekében tevékenykedő szervezeteknek kell-e bármiféle szabályzatot kötelező jelleggel összeállítaniuk.

Kedves előfizetőink egyike például, arról kért tájékoztatást, hogy egy 60 millió forint éves árbevételű, mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdasági társaságnak, illetve egy mindössze 10 millió forint árbevételű egyesületnek mely szabályzatokat kell kötelezően összeállítania.

A mikrogazdálkodók, a számviteli politika és a „többiek”

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) szerint, a vállalkozók – saját döntésük alapján – egyszerűsített éves beszámolójukat mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló formájában is elkészíthetik, feltéve, hogy könyvvizsgálatra nem kötelezettek, és két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóértékük közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

• a) a mérlegfőösszeg a 150 millió forintot,
• b) az éves nettó árbevétel a 300 millió forintot,
• c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.

Így például, ha egy gazdasági társaság nettó árbevétele két egymást követő üzleti évben 60 millió, illetve 120 millió forint, és foglalkoztatottainak átlagos létszáma 8, illetve 10 fő, úgy választhatja a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítését.

A számviteli törvény azt is kimondja e kérdésben, hogy a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítésének sajátosságait – a számviteli törvény alapján – kormányrendelet szabályozza. [Szt. 6.§ (5) bekezdés; 9.§ (6) bekezdés]

A szóban forgó kormányrendelet a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóról szóló 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet. Ennek 3.§ (3) bekezdése szerint, a mikrogazdálkodó számviteli politikát nem készít.

Emlékeztetőül: „A számviteli politika keretében el kell készíteni:

• a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát;
• b) az eszközök és a források értékelési szabályzatát;
• c) az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot;
• d) a pénzkezelési szabályzatot.”

Alkalmazva a mikrogazdálkodókra vonatkozó előírást, a fentebb felsorolt szabályzatok azok, amelyeket a mikrogazdálkodónak nem kell elkészítenie.

E körbe tartozik tehát a pénzkezelési szabályzat is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha van a mikrogazdálkodónak készpénzforgalma, nem kell szabályoznia a készpénzkezelésének gyakorlatát. Ennek a belső szabályozásnak – a készpénz mint vagyoni eszköz védelme érdekében – elsősorban a készpénz kezelőjének megnevezésére, feladataira, a készpénzbevételek és -kiadások bizonylatolására, nyilvántartására, bizonylati alátámasztására, ellenőrzésére, a készpénz őrzésére, a készpénz mennyiségére kell kiterjednie, továbbá a pénzmosással kapcsolatos előírások következetes betartására.

A kormányrendelet megalkotása során a jogalkotó azzal a feltételezéssel élt, hogy a mikrogazdálkodónál vagy nincs készpénzforgalom, vagy csak elhanyagolható mértékben, s mint ilyen, az nem igényel szabályozást (adott esetben a számviteli törvény elvárásainál egyszerűbb, belső – kötelezően elő nem írt – szabályozással is kezelhető).

Az előzőekből kiindulva, az is igaz, hogy annál a mikrogazdálkodónál, amelyiknél a bevétel jelentős hányada készpénzben jelenik meg, ott nélkülözhetetlen a pénzkezelési szabályzattal tartalmában mindenben megegyező belső szabályozás.

Fentieken túlmenően – és a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló választására jogosító értékhatárig, bármely nagyságrendű árbevételnél –, azokat a jogszabályok által elő nem írt (nem kötelező) szabályzatokat célszerű elkészíteni, amelyek a cég tevékenysége, körülményei alapján indokoltak. Ilyenek például a cégautó használatának szabályzata, a kiküldetésekkel kapcsolatos szabályzat.  A cég által folytatott tevékenységtől függően, a számviteli törvényen túlmenően is, előírhat jogszabály kötelezően elkészítendő szabályzatot. Így például, ha a vállalkozás által üzemeltetett, bérelt épületrész, épület területén található olyan helyiség, amelynek a legnagyobb befogadóképessége meghaladja az 50 főt, vagy 10 fő befogadóképességet meghaladó kereskedelmi szálláshelyet üzemeltet, úgy tűzvédelmi szabályzatot köteles készíteni.

[1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról 19.§ (1) bekezdés; 101/2023. (XII. 29.) BM rendelet a…