Az egyéni és társas vállalkozók jelentős része a nyugdíjazását követően sem szünteti meg a tevékenységét, hanem – immár kiegészítő tevékenységűként – továbbfolytatja azt. Az „átállás” azonban esetükben is felvet néhány kérdést. Írásunkban ezekkel foglalkozunk.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozóra a biztosítás szintén nem terjed ki, így járulék, és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség e jogviszonya alapján nem terheli.
Az egyéni és társas vállalkozó a főszabálytól eltérően nem csak abban az esetben minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, ha nyugdíjas, hanem akkor is, ha özvegyi nyugdíjban részesül és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte.
Ugyanakkor, ha a vállalkozó betölti a nyugdíjkorhatárt, de kéri a nyugdíjazását (és nem részesül özvegyi nyugdíjban) nem tekintendő kiegészítő tevékenységet folytatónak.
A nyugdíj folyósítás kezdő napjától tehát kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül a vállalkozó. Esetében természetesen szintén felmerül az a probléma, hogy a nyugellátás megállapítására vonatkozó határozat kézhezvétele később történik, mint a nyugdíjassá válás napja, így egy átmeneti időszakra vonatkozón valószínű, hogy önellenőrzést kell a rá vonatkozó járulékbevallások tekintetében.
Kivéve, ha a vállalkozó vagy vállalkozás „bevállalja”, hogy a nyugdíjigényében meghatározott naptól nyugdíjasként kezeli önmagát, illetve a társas vállalkozót. Ennek korhatárt betöltött igénylő esetén különösebb kockázata nincs. Ugyanakkor, ha nők 40 évéről van szó, akkor célszerűbb megvárni a megállapító határozatot, hiszen, ebben az esetben születhet elutasító döntés is. Annál is inkább, mivel az egyéni vagy társas vállalkozó esetében a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (2) bekezdése értelmében szolgálati időként nem lehet figyelembe venni
- az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra…
