A Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 6. § (1) bekezdés g) pontja értelmében biztosított egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy.

Az egyházi személy fogalmát a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCIV. törvény 12. § (1) bekezdése definiálja. 

E szerint egyházi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabályában meghatározott, az egyházi jogi személy szolgálatában álló, egyházi szolgálatot sajátos egyházi szolgálati viszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban teljesítő természetes személy.

A Tbj. 6. § (1) bekezdés g) pontja alapján biztosítottnak az egyházi szolgálatot sajátos egyházi viszonyban ellátó személy minősül. Amennyiben az egyházi személy munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban látja el a feladatait, akkor az e jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét megállapítani. 

A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény előzőekben említett 12. szakaszának (2) és (3) bekezdési arról rendelkezik, hogy az egyházi személy 

• a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni, illetve az
• fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül.

E két előírás a jogszabály 12/A. szakasza értelmében vonatkozik ugyan a  vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja a vallási egyesület szolgálatában álló, munkaviszonyban vagy egyéb jogviszonyban foglalkoztatott természetes személyre is, de ők nem minősülnek egyházi személynek.

A Tbj. 37. § (3) bekezdés értelmében az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy után az egyházi jogi személy a minimálbér alapulvételével 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A…