A közelmúltban egy érdekes kérdés érkezett, amelynek tanulságai megosztásra érdemesek.

Történt, hogy az egészségbiztosítási ellátásokat elbíráló kormányhivatali főosztály egy CSED igény kapcsán az adóhatósághoz fordult. Az érintett hölgy egyéni vállalkozói jogviszonyára tekintettel a csecsemőgondozási díjat, de ezt megelőzően 2022. augusztus 31-ig megelőzően kisadózó volt, miközben egy kft. (amelynek tulajdonosa) ügyvezetését is ellátta ingyenes megbízási jogviszonyban. 

Az egészségbiztosítás megállapítása szerint ez azt jelenti, hogy az érintettnek ebben az időszakban társas vállalkozóként állt fenn a biztosítási kötelezettsége a Tbj. 4. § 21.5. ponja értelmében, így kisadózóként nem terjedt ki rá a biztosítás. (A Kiva. (2012. évi CXLVII. törvény 2022. augusztus 31-ig hatályos előírásai értelmébe az a kisadózó, aki egyben társas vállalkozó is, nem főfoglalkozásúnak minősült.)

Az ügy kapcsán az adóhatóság jogkövetési vizsgálatot folytatott le a társaságnál és jegyzőkönyvben rögzítette, hogy ez említett személy ügyvezetői státuszára tekintettel társas vállalkozónak minősült, és így nem főállású (nem biztosított) kisadózónak tekintendő és ennek megfelelően önellenőrzésre szólította fel a társaságot a 2019. januártól és 2022. augusztusig terjedő időszakot illetően. 

A társaság kérdése arra vonatkozott, hogy megoldást jelenthet-e a vázolt helyzetben, ha a kft. részmunkaidős munkaviszonyban foglalkoztatja a jelzett időszakban az ügyvezetőt és így maradhat a főállású kisadózói jogviszony, illetve a járulékot valamint a szociális hozzájárulási adót csak a minimálbér 30 százalékának az alapul vételével kell megfizetni.

Mielőtt a konkrét kérdésre térnénk, szenteljünk néhány sort a jogkövetési vizsgálatnak. 

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. (Air) törvény 91. §-a értelmében   az adóhatóság…