A kamatbevételek és kamatráfordítások elszámolásánál figyelembe kell venni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 15. §-ának (7) bekezdésének előírását, mely szerint az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.

A bevételeknek és a költségeknek (ráfordításoknak) ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek (az összemérés elve).

Kapott kamatok elszámolása

A számviteli törvénye előírásai megkülönböztetik, hogy a járó kamatot befektetett pénzügyi eszközök – azaz tartósan adott kölcsönkövetelések, tartós bankbetétek – után vagy a forgóeszközök között kimutatott kölcsönkövetelések, bankbetétek után kell elszámolni. 

A számviteli törvény 84.§-a (3) bekezdés a) pontjának az előírása alapján Befektetett pénzügyi eszközökből (értékpapírokból, kölcsönökből) származó bevételként, árfolyamnyereségként kell kimutatni a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott adott kölcsön (ideértve a bankbetétet is), hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír után kapott (esedékes, járó) kamat összegét, továbbá a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír értékesítésekor az eladási árban lévő kamat összegét.

A számviteli törvény 84.§-a (5) bekezdés  a) pontjának az előírása alapján Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek között kell kimutatni a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír után kapott (esedékes, járó) kamat összegét, továbbá ezen értékpapír értékesítésekor az eladási árban lévő kamat összegét, valamint a forgóeszközök között kimutatott kölcsön, váltókövetelés, pénzeszközök után kapott (esedékes, járó) kamat összegét, valamint a forgóeszközök között kimutatott befektetési jegyek hozamát.

A gyakorlatban sokszor felmerül kérdésként, hogy mikor kell a kamatkövetelést a követelések vagy az aktív időbeli elhatárolások között kimutatni.

A számviteli törvény 29. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. 

A számviteli törvény 32. §-a (1) bekezdésének előírása szerint aktív időbeli elhatárolásként – elkülönítetten – kell a mérlegben kimutatni az olyan járó árbevételt, kamat- és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra számolandók el.

A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból következően a kamatkövetelést akkor kell a mérlegben a követelések között kimutatni, hogyha az a kölcsönszerződés szerint a mérlegfordulónapig esedékessé vált. Mindaddig míg a kamat a kölcsönszerződés szerint nem esedékes, addig az adott üzleti évre járó kamatot az aktív időbeli elhatárolások között kell kimutatni.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogyha a kölcsönkövetelésre értékvesztést kell elszámolni, akkor a kölcsön után járó kamatra is ugyanolyan mértékű értékvesztést kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a kamatkövetelés a követelések vagy az aktív időbeli elhatárolások között került elszámolásra (mivel egy adósnak egy fizetőképessége van). Amennyiben a kölcsönkövetelés behajthatatlanná válik, akkor a járó kamatot is behajthatatlan követelésként szintén le kell írni, függetlenül attól, hogy az követelésként, vagy aktív időbeli elhatárolásként mutatták ki.

A számviteli törvény előírása alapján a Részesedések, értékpapírok, bankbetétek, tartósan adott kölcsönök értékvesztése eredménykimutatás soron külön kell kimutatni – többek között – a tartós bankbetétek és a tartósan adott kölcsönök értékvesztését, csökkentve a korábban leírt értékvesztések visszaírt összegével (így nem az egyéb ráfordítások között kerül elszámolásra).

A számviteli törvény 85. §-a (1a) bekezdésének előírása szerint a Befektetett pénzügyi eszközök (értékpapírok, kölcsönök) ráfordításaként, árfolyamveszteségeként kell kimutatni a térítés nélkül átadott,…