Most, hogy a számlázás alaposan meg lett bonyolítva és ezáltal a számla kiállítása nem egyszerűbb, hanem bonyolultabb folyamat lett fokozottan merülhet fel, hogy pusztán a költség elszámolhatósága nyugta alapján is elfogadott legyen az új szabályok megtanulni képtelen revizorok körében is. A részletes indoklás az alábbiakban olvasható.
Az új számviteli törvény 2001-től hatályos. Ekkor szűnt meg a számlák, mint „külső” számviteli bizonylatok kötelező aláírása és ekkor merült fel először az elektronikus úton való bizonylattárolás. Azóta közel 20 év telt el, mégis bevett üzleti szokás a számla aláírása, az adóhatóság suttogó propaganda útján terjeszti, hogy az továbbra is elvárás. Hasonló a helyzet az elszámolható bizonylatok körénél is: Bár a számviteli szabályok már nem követelik meg, hogy a számviteli bizonylat tartalmazza az igénybevevő nevét és címét, azt egyes revizorok mégis a tízparancsolat részeként ismerik. Valójában növelné a nemzetgazdaság működésének hatékonyságát, ha nem kellene a kínlódni az amúgy le nem vonható Áfát nem tartalmazó parkolási számlákkal, benzinszámlákkal és postai számlákkal…
A nyugta elszámolását a könyveléssel foglakozó szakemberek egy része összeegyeztethetetlennek tartják az előírásokkal, pedig, ha konkrétan rákérdezünk, szembesítve őket a jelenlegi előírásokkal – még mindig – megdöbbennek. Hogyhogy? Kérdezik maguktól és a környezetüktől. Erről miért nem lehetett eddig tudni? Nos, egyrészt azért mert a nyugtát elszámolását lehetővé tevő változás nem törvénymódosítás útján, hanem egy új törvénnyel került a szabályok közé, másrészt azért, mert a jogszabály értelmezésével foglalkozó köztisztviselők nem voltak érdekeltek egy ilyen könnyítés kommentálásában.
A számvitelről szóló törvény (Szvt.) rendelkezése a következő: külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét (Szvt. 167. § (1)). Ennek a nyugta is megfelel! A Nemzeti Jogszabálytárban már meg se található, számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 85. §-ának (1) f) bekezdése viszont így szól, külső bizonylat esetére: A bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét, adóazonosító számát, a bizonylat címzettjének nevét, címét, a kapcsolódó adó(előleg) alapját és összegét, felvásárlási bizonylatnál a bizonylatot kibocsátó és a felvásárolt terméket átadó aláírását is.
Ha egy könyvelő nyugtát…
