Az idegenforgalmi adó bonyolultsága és ahhoz kapcsolódó vendégnyilvántartás egészen hihetetlen elvárásokat támaszt a szálláshelyet kínálók számára. Egészen hihetetlen mentességi esetek, színvonaltalan önkormányzati adóhatósági ügyintézés, a cégkapu használatával kapcsolatos teljes értetlenkedés.

A magyar adórendszer akkor lenne igazán versenyképes, ha hosszú távon állandó lenne, alacsony kulcsával vonzó befektetési célpontot kínálna és csekély mentességi szabállyal rendelkezne.

Az idegenforgalmi adó állandó szinten sem mondható alacsonynak, a mentességek ötletes köre kapcsán pedig csak az önkormányzati testületek szabhatnak gátat, nem is beszélve az idegenforgalmi adóval hasonlatos egyedi adók bevezethetőségével kapcsolatos rendeleti szabadságról. Egy 2015-ös felmérés szerint havi 10 millió forint bevételt összesen 20 önkormányzat (!) tud beszedni, holott az adóügyintézési rendszer üzemeltetése és az ügyintézőkre költött bér havonta milliós nagyságrendű költség lehet. Így az idegenforgalmi adón a „nettó haszon” – a listán az első 20 hely után – még a szálláshelyekben gazdag településeken is csak havi néhánymillió forint lehet. Az összes idegenforgalmi adóbevétel országon alig több, mint évi 10 milliárd forint!

Az Államkincstár adatai szerint, jelenleg 2857 településen van százalékos iparűzési adó, de az idegenforgalmi adót csak 859 önkormányzat vezette be, de itt a főváros kerületi önkormányzatait külön kell számítani. A kerületeknél található a „13 flúgos” önkormányzati testület, ahol úgy gondolják, hogy olyan magasak a szállásdíjak, hogy nekik a törvény által megengedett százalékos mértéket kell alkalmazniuk.

Felsőregmec, Nagyhuta és Vágáshuta többszáz százalékos adómértéket közöl, bár valószínűbb, hogy nem tudnak rendesen adatot szolgáltatni, a Kaposvártól nem messze lévő Kutason meg a hármas…