Számos bizonytalanság és ellentmondás eredője, hogy a személyes közreműködés fogalmát a társadalombiztosítási jogszabályok egyike sem definiálja, miközben ennek ténye a mind a társadalombiztosítási kötelezettségek mind pedig az ellátások tekintetében döntő jelentőséggel bír.

A társas vállalkozásnak minősülő gazdasági társaságok természetes személy tagjai esetében a személyes közreműködés dönti el, az érintett társadalombiztosítási jogállását. 

A Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény 4. § 21. pontja értelmében a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja abban az esetben minősül társas vállalkozónak, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében teszi. 

Ugyanakkor a Tbj. 11. szakasza értelmében 11. § (1) társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége 

• a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig,
• b) egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony, illetve vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig

tart.

Mint látjuk az a) pontban említett formációknál nem a tényleges személyes közreműködéshez, hanem a személyes közreműködési kötelezettséghez kapcsolódik a jogviszony, ami azt is jelenti, hogy a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség tartama elválhat a tényleges tevékenység tartamától. 

Például, ha kft tagja esetében a társasági szerződés személyes közreműködési kötelezettséget ír elő, akkor – függetlenül attól, hogy folytat-e tényleges…