4.12 Alvállalkozói teljesítmények a számviteli törvény és a helyi adótörvény tükrében

A Htv. az alvállalkozói teljesítések és a közvetített szolgáltatások értékével egyaránt megengedi az adóalap csökkentést, de e két fogalom – a számviteli törvénnyel ellentétben – e jogszabályban mégis két külön kategóriát jelent.

Az említett fogalmak helyes értelmezésével, az ügyletek megfelelő nyilvántartásával, a szabályos számlázással, a kapcsolódó szerződések körültekintő megfogalmazásával jelentős helyi iparűzési adó takarítható meg.

Érdemes tehát a Htv. értelmező rendelkezései közt az említett két fogalmat kikeresni és gondosan áttanulmányozni, mielőtt kiszámítjuk a fizetendő adót.

Az alvállalkozói teljesítések és a közvetett szolgáltatások vizsgálata ugyanis mind a NAV, mind az önkormányzati adóhatóságok ellenőreinek egyik kedvenc terepe. (És a vállalkozások sokszor hiányos „papírmunkájuk“ miatt a könnyű siker örömével is megajándékozzák a revizorokat.)

Abban az esetben, ha a vonatkozó törvényi feltételek nem állnak fent, az ellenőrzés nem fogadja el a bevallásba beállított közvetített szolgáltatást, illetve alvállalkozói teljesítményt. Az iparűzési adó alapját megnöveli ezek értékével, és adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapít meg.

Nézzük, miként határozza meg az alvállalkozói teljesítéseket a számviteli törvény (Szt.)!

Az alvállalkozói teljesítmények elszámolása elsődlegesen az Igénybe vett szolgáltatások költségei számlacsoportban történik. Ennek megfelelően az eredménykimutatásban az alvállalkozói teljesítmények az igénybe vett szolgáltatások értéke sorban kell kimutatni, függetlenül attól, hogy annak továbbszámlázására sor került-e vagy sem.

Forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatásban picit más a helyzet, mivel ebben az alvállalkozói teljesítmény értékét csak akkor szabad szerepeltetni, ha annak továbbszámlázása megtörtént.

Ha az alvállalkozói teljesítmény nem minősül közvetített szolgáltatásnak, akkor a saját teljesítmény része, azaz a saját termelésű készletek (a befejezetlen termelés) értékében kell kimutatni.

A befejezetlen termelés (benne az alvállalkozói teljesítménynek az igénybe vett szolgáltatások költségeként elszámolt értéke is) készletre vételét, pedig a számviteli törvény alapján saját termelésű készletek állomány változásaként kell elszámolni.

A ki nem számlázott alvállalkozói teljesítmények tehát saját termelésű készletnek minősülnek.

A Htv. 52. § 32. pontja szerint alvállalkozói teljesítések értéke: „az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.

Ide értendő annak a – közvetített szolgáltatásnak nem minősülő – szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe.

Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét nem csökkentette“.

A Htv. szerinti elvárások szerint tehát egyrészt az alvállalkozói teljesítménynek kiszámlázottnak – azaz „továbbhárítottnak“ kell lennie (amennyiben a számlázás nem történt meg, úgy az Szt. szerint is „csak“ készletről beszélünk), másrészt – logikusan – nem lehet értékét többszörösen (mondjuk az elábéban is) figyelembe venni az iparűzési adó alapjának megállapításakor.

Az is fontos, hogy az alvállalkozói teljesítményeket elkülönítsük a közvetített szolgáltatásoktól!

Mi is a különbség a két kategória között?

A pontos definíciót a Htv. 52. § 40. pontja, illetve az Szt. 3. § (4) bekezdés 1. pontja tartalmazza – lényegében azonosan. (Az éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint készítő vállalkozások iparűzési adóalapja esetében a Htv. 40/B.-40/M§.-ai tartalmaznak a közvetített szolgáltatásokat is érintő előírásokat.)

Tehát közvetített szolgáltatásokról akkor beszélhetünk, ha az igénybe vett szolgáltatást a vállalkozó saját nevében, a megrendelővel kötött szerződés alapján változatlan formában továbbértékesíti.

Azaz abban az esetben van szó szolgáltatás közvetítéséről, ha vállalkozó nem a saját teljesítményéhez veszi igénybe a szolgáltatást – például építkezésnél a fővállalkozó az épület gázvezetékének beszerelését egy másik vállalkozóval (alvállalkozóval) végezteti el, de ennek értékét az átadott ingatlan értékében, saját teljesítménye részeként számolja el – hanem változatlan formában adja tovább azt – például egy konferenciaszervezés során a szállodai szolgáltatásokat.

A közvetített szolgáltatásra speciális számlázási szabályok vonatkoznak, a számlából egyértelműen ki kell tűnnie a közvetítés tényének. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozó saját teljesítménye mellett közvetített szolgáltatást is nyújt, akkor a számlában a saját és az egyes közvetített szolgáltatásokat külön-külön sorban, a szolgáltatás megnevezésével és annak továbbszámlázott ellenértékével kell…