Nepstupn dokument, nutn pihlen
Input:

Az ellenőrzés, önellenőrzés megállapításainak számviteli elszámolása

Garantált 2024.06.13, , Forrás: Verlag Dashöfer (http://www.dashofer.hu)

Az ellenőrzés és az ellenőrzés megállapításának fogalmát, valamint az ellenőrzés által feltárt hibák minősítését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (3) bekezdése tartalmazza. A számviteli szempontból végrehajtott ellenőrzés, önellenőrzés azonban más jogszabályok előírásait is érintheti. E cikk keretében az ellenőrzés, önellenőrzés Szt. szerinti minősítését, számviteli elszámolását, illetve más jogszabályokkal kapcsolatos összefüggéseit mutatjuk be.

1. Az ellenőrzéshez, önellenőrzéshez kapcsolódó számviteli fogalmak

Az ellenőrzés számviteli fogalma

Az Szt. hivatkozott előírása szerint ellenőrzés a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóval lezárt üzleti év(ek) adatainak – a gazdálkodó, illetve az adóhatóság általi – utólagos ellenőrzése az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés keretében. A fogalomból következik, hogy ellenőrzésről akkor beszélhetünk, ha a tulajdonos által elfogadott beszámolóban később hibát talál a vállalkozás vagy az adóhatóság. Így a hibák feltárása tekintetében nem bír jelentőséggel, hogy a beszámoló mikor kerül letétbe helyezésre, közzétételre. 

Ha 2024. márciusában a tulajdonos a 2023. évi beszámolót elfogadta, de 2024. áprilisában kiderül, hogy a 2023-as beszámolóban hiba van, akkor a 2023-as beszámoló ellenőrzés keretében javítható, függetlenül attól, hogy a 2023-as beszámoló csak 2024. májusában került letétbe helyezésre, közzétételre. 

A fogalomból következik az is, hogy nem az ellenőrzés számviteli szabályai szerint kell javítani azokat a hibákat, amelyek a hibafeltárás üzleti évével kapcsolatosak, mert ezek a megállapítások még nem a tulajdonos által elfogadott beszámolóhoz kapcsolódnak (az üzleti év még nem zárult le). Az Szt. 19. § (3) bekezdésének előírásából következően a hibafeltárás üzleti évéhez kapcsolódnak azok a megállapítások is, amelyeket az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja időszaka között tárnak fel.

Az ellenőrzés megállapításának fogalma

Az Szt. előírása alapján ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket/forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak. A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerződésmódosítással, a számviteli bizonylatok módosításával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.

A jelentős és nem jelentős összegű hiba fogalma

Az Szt. minősíti a hibákat. E szerint jelentős összegű hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő, (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve, ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot.

Nem jelentős összegű hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő/csökkentő – (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba értékhatárát.

A vállalkozás a számviteli politikájában ennél alacsonyabb mértékeket is meghatározhat, viszont magasabb mértéket nem.

A jelentős/nem jelentős összegű hiba fogalmából következik, hogy a hiba Szt.  szerinti minősítésébe nem tartoznak bele az olyan hibák, amelyek nem befolyásolják az eredményt és/vagy a saját tőkét (pl. rövid lejáratú kötelezettségek között mutattak ki hosszú lejáratú kötelezettségbe tartozó kötelezettséget, vagy passzív időbeli elhatárolások között mutattak ki rövid lejáratú kötelezettségként kimutatandó tételt, illetve lekötött tartalékban mutattak ki olyan tőkelemet, amelyet már fel kellett volna oldani tőketartalékba/eredménytartalékba).

Az Szt. hivatkozott fogalmából következik, hogy a tárgyévben külön-külön végrehajtott, korábbi üzleti évre vonatkozó önellenőrzések hibái és hibahatásai a tárgyév üzleti zárása keretében összeadódnak, és ez alapján kell minősíteni, hogy a hiba jelentős vagy nem jelentős összegű. 

Az Szt. hivatkozott előírásaiból következően a hibákat és hibahatásokat előjeltől függetlenül kell figyelembe venni, így a minősítés tekintetében állandó szabályt lehet felállítani. Amennyiben a vállalkozás olyan hibát vét, amely az eredményét befolyásolja, akkor ezek a hibák a hibahatásokkal együtt – a jelentős/nem jelentős összegű hiba számítása során – az előjeltől független összeadás, valamint az adózott eredmény – mint saját tőkehatás – hatás miatt mindig megduplázódnak. Ha például eredményágon 10 millió forint hiba kerül feltárásra, akkor a hiba a hibahatásaival együtt 20 millió forint. Ha a vállalkozás olyan hibát vét, amely a saját tőkéjét és az eredményét is érinti (pl. tőketartalékba számolt el fejlesztési támogatást, de jogszabályi előírás hiányában egyéb bevételként kellett volna elszámolni), akkor ezek a hibák a hibahatásokkal együtt megháromszorozódnak. Ezt kell az adott üzleti év mérlegfőösszegéhez viszonyítani, hogy az jelentős vagy nem jelentős összegű hibának minősül-e az Szt. szempontjából.

2. Az adózás rendjéről szóló és a számviteli törvény közötti különbség

Az Szt. szerinti ellenőrzés és az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény szerinti ellenőrzés fogalma nem egyezik meg. A z Szt. szerinti ellenőrzés mindig beszámolóval lezárt üzleti évhez kapcsolódik, míg az adózás rendjéről szóló törvény szerinti ellenőrzés az adó bevallásához, a költségvetési támogatás igényéléséhez kapcsolódó időszakhoz kötődik. Így a két ellenőrzés egybe is eshet, de külön is válhat. 

Számviteli szempontból nincs különbség az adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszak és az adóhatósági ellenőrzéssel még le nem zárt időszak hibáinak kijavítása, számviteli elszámolása között. A számviteli elszámolás során minden olyan hibát javítani kell, amely hatást gyakorol a vállalkozás eszközeire, forrásaira, illetve eredményére, függetlenül attól, hogy az adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszak-e vagy sem, illetve hogy annak adójogi szempontból elévült-e vagy sem a hatása (számviteli szempontból nem beszélhetünk a hibák elévüléséről).

Az adózás rendjéről szóló törvény és az Szt. szerinti ellenőrzés, önellenőrzés szabályait összehasonlítva az alábbi leglényegesebb eltérések mutathatók ki:

– Az Szt. ellenőrzés fogalma lezárt üzleti években feltárt hibákhoz kapcsolódik, míg az adózás rendjéről szóló törvény szerinti ellenőrzés jellemzően adóbevallások, költségvetési támogatások igénylések helyesbítéséhez kapcsolódik. Így előfordulhat, hogy adózás rendjéről szóló törvény szempontjából önellenőrzés, ellenőrzés valósul meg, de az Szt. előírása szerint ellenőrzés mégsem következik be. 

Pl. ha a vállalkozás a 2024. II. negyedévi áfabevallását az adóhatóság ellenőrzi és az ellenőrzés keretében hibát talál, akkor az adózás rendjéről szóló törvény szerint ellenőrzés valósul meg, viszont az Szt. előírása szerint nem ellenőrzés, mert – naptári évvel megegyező üzleti év esetén – a 2024-es üzleti év még nem zárult le (a 2024. évi beszámolót a tulajdonosok még nem fogadták el).

– Az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint önellenőrzést, ellenőrzést elévülési időn belül lehet végezni. Ezzel szemben a hibák feltárása tekintetében az Szt. nem ismeri az elévülést. Ha bármelyik, korábbi lezárt üzleti évek vonatkozásában olyan hibát tárnak fel, amely a saját tőkét és/vagy az eredményt befolyásolja, akkor – a valós pénzügyi, jövedelmi, vagyoni helyzetet mutató beszámoló érdekében – a hibát ellenőrzés keretében javítani kell abban az esetben is, hogyha annak adóvonzatai az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint elévültek (ebben az esetben a hibához kapcsolódó adóbevallások nem kerülnek helyesbítésre).

– Az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint végrehajtott ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot jelenthet, mely lezárt időszakot a vállalkozás önellenőrzés keretében nem módosíthat. Az adózás rendjéről szóló törvény ellenőrzéssel lezárt időszakai azonban nem minden esetben jelentik azt, hogy a lezárt időszakban nincs hiba. Amennyiben a vállalkozás megállapítja, feltárja, hogy az ellenőrzéssel lezárt időszakban hiba volt, akkor azt az Szt. ellenőrzés fogalma alapján önellenőrzés keretében módosítani kell akkor is, hogy ha a hiba hatásaként annak adóvonzatait nem lehet önellenőrzés keretében módosítani.

– Amennyiben lezárt üzleti évek tekintetében olyan hibát tárnak fel, amely az eredményt befolyásolja, akkor az Szt. előírása alapján ellenőrzés megállapításának minősül, viszont ha az eredményváltozás nem érint adókapcsolatot, akkor az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint nem minősül önellenőrzésnek. 

Pl. ha 2024. júliusában a vállalkozás feltárja, hogy kapcsolt vállalkozásával szembeni követelés elengedésére 2023. decemberében megállapodást írtak alá, mely megállapodást 2023. évben nem számolták el, akkor ezt az elengedést a 2024. évi könyvelés keretében – mint 2023. évre feltárt hiba – egyéb ráfordításként el kell számolni. A kapcsolt vállalkozással szemben elengedett követelés azonban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) előírása alapján társaságiadóalap-növelő tétel, így a feltárt hibának társaságiadó-hatása nincsen, ezért az adózás rendjéről szóló törvény előírása alapján önellenőrzés nincs.

3. A társasági adóról szóló törvény szerinti megítélés

A Tao. tv. előírása szerint nem jelentős összegű hiba feltárása esetén a vállalkozást önellenőrzéskor választási lehetőség illeti meg, ha a feltárt társaságiadó-különbözet a vállalkozás javára mutatkozik. Ebben az esetben a vállalkozásnak nem kell önellenőrzéssel helyesbítenie a megelőző évek társaságiadó-alapját, hanem a nem jelentős összegű hibát a feltárás napját magában foglaló adóévről szóló adóbevallásában veheti figyelembe. Ez a szabály akkor alkalmazható, ha a hibával érintett adóévi adóalap meghaladja a nem jelentős összegű hiba összegét (megjegyzés: az adóévi társaságiadó-alap is csak zárlat keretében kerül megállapításra).

A Tao. tv. külön fogalmat nem ad a nem jelentős összegű hibára, e tekintetben az Szt. ide vonatkozó előírásait kell figyelembe venni.

Az Szt. korábban hivatkozott fogalmából következik, hogy a tárgyévben külön-külön végrehajtott, korábbi üzleti évre vonatkozó önellenőrzések hibái és hibahatásai a tárgyév üzleti zárása keretében összeadódnak, és ez alapján kell minősíteni, hogy a hiba jelentős vagy nem jelentős összegű. 

Pl. elképzelhető, hogy 2024-ben négy önellenőrzést hajtanak végre a 2022-es üzleti év vonatkozásában. Ebben az esetben a négy önellenőrzés hibáit és hibahatásait kell előjeltől függetlenül összeadni, és ez alapján kell megvizsgálni, hogy azok a 2022-es mérlegfőösszeghez viszonyítva jelentős vagy nem jelentős összegű hibának minősülnek. Így lehet, hogy a 2022-re vonatkozó első három önellenőrzés hiba és hibahatásai együttesen nem jelentős összegű hibának minősülnek, így a 2022. évi társaságiadó-bevallást nem kellene önellenőrzéssel javítani, de ha a negyedik önellenőrzést is végrehajtják 2022-re vonatkozóan, akkor a négy javítás együttesen már jelentősnek minősül – így visszamenőlegesen a megelőző három javítás is –, ezért mégis kell mind a három önellenőrzés tekintetében a 2022-es társaságiadó-bevallást javítani. 

Más szóval kifejezve, mivel üzleti év zárásakor lehet csak számviteli szempontból a hibákat minősíteni, így az Szt. visszafelé minősíthet és egy év közben önellenőrzés keretében feltárt hiba feltáráskor még nem jelentős összegű, de egy később végrehajtott újabb önellenőrzés miatt mégis jelentős összegűvé válhat.

Számviteli szempontból a hibák és hibahatások számítását nem befolyásolja, hogy a társasági adót kell-e vagy sem önellenőrzéssel rendezni. 

4. Az ellenőrzés, önellenőrzés hatásainak bemutatása, könyvelése

Arra vonatkozóan, hogy melyik üzleti évről készülő beszámolóban kell a helyesbítéseket szerepeltetni, az Szt. 19. § (3) bekezdése egyértelmű előírást tartalmaz, amely szerint, ha a jogerőssé vált megállapításokat a

 

Annak érdekében, hogy az Önnek legjobb olvasási élményt nyújthassuk oldalunkon, cookie-kat használunk. A cookie-król, illetve használatukról részletesebb információkat a következő linken találhat: ide. Amennyiben a "folytatás" gombra kattint, vagy tovább használja oldalunkat, Ön tudomásul veszi a cookie-k használatát.