Egyes adóhatósági revizorok, illetve néhány könyvelő, de a kormányhivatali körök is szeretnek negatív tévhiteket terjeszteni a kisadózással kapcsolatosan.

Az egyik ilyen tévhit szól arról, hogy a kisadózónak aggódnia kell, ha van más vállalkozása is, főleg akkor, ha az is katás.

Az azonos tevékenységű, hasonló tulajdonosi körű és akár azonos vezetésű vállalkozások léte nem igazán szokta felizgatni az adóellenőröket, de úgy tűnik, hogy a kisadózás terén mégis vannak olyan hangok, amelyek szerint ideje a vészharangokat kongatni. A suttogó propaganda útján terjedő baráti rémisztgetéstől az adózási szakvégzettség nélküliek tanácsadási felületeivel hozzák a frászt a kisadózókra.

A kisadózás nem véletlenül vonzó adónem, direkt az alacsony adómérték céljából alakították ki, a minisztériumi közlemény pedig kiszámolta, hogy a hagyományos adózással szemben mennyit lehet a katával megtakarítani.

A kisadózással teremtett adóelőny tehát rendeltetésszerű, a törvény által felvállaltan létezik és a kormánynak is tetsző. A fanyalgókat azonban rendre két eset zavarja.

Az egyik az az eset, amikor egy hagyományosan adózó vállalkozás ugyanazt a magas hozzáadott értékű tevékenységet végzi – például: egy Kft –, de a főtulajdonos, vagy az ügyvezető emellett létrehoz egy kisadózó vállalkozást is, ahol ugyanazt végzi, mint a Kft-ben. Ha a Kft egyszemélyes tulajdonú, akkor a kisadózó vállalkozással nem alakulhat ki érdekkonfliktus. Ha a Kft-nek azonban több, vagy más tulajdonosa van, akkor ők kifogásolhatják, hogy miért „vonult külön” egy tulajdonos, vagy ügyvezető egy másik vállalkozásban ugyanazt csinálni, amit a Kft-ben is csinálhatna. Ezt hívják összeférhetetlenségnek (Ptk. 3:115.§ (1)).

A törvény szerint a vezető tisztségviselő nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként…