A munkaszerződés a munkaviszony egyik legfontosabb kerete. Meghatározza, hogy a felek mit várhatnak el egymástól, és milyen mozgástérrel rendelkeznek a mindennapi működés során. Ezen belül kiemelt jelentősége van két elemnek: a munkavégzés típusának és a munkavégzés helyének.

Ezek a pontok első ránézésre technikai részleteknek tűnhetnek, a gyakorlatban azonban alapvetően befolyásolják a munkáltató utasítási jogát és a munkavállaló kiszámíthatóságérzetét.

A munkavégzés típusa: keret vagy kötöttség?

A munkavégzés típusa határozza meg, hogy a munkáltató milyen jellegű feladatokat jogosult a munkavállalóra bízni. Minél szűkebb ez a meghatározás, annál korlátozottabb a munkáltató mozgástere; minél tágabb, annál rugalmasabb a feladatkiosztás lehetősége.

A gyakorlatban sok munkáltató külön munkaköri leírásban részletezi a feladatokat. Ennek HR-szempontból komoly jelentősége van:

• ha a munkaköri leírás nem része a munkaszerződésnek, akkor elsősorban tájékoztató jellegű, és a munkáltató később egyoldalúan módosíthatja,
• ha viszont a munkaszerződés szerves részeként kerül rögzítésre, akkor szerződéses kötelezettséggé válik, és módosítása már csak közös megegyezéssel lehetséges.

Ezért a munkáltatói oldalon általában tudatos döntés, hogy a szerződésben inkább keretet rögzítenek, a részleteket pedig külön dokumentumban határozzák meg.

„Egyéb feladatok” – mit jelent valójában?

Sok munkaköri leírás tartalmaz olyan fordulatokat, mint például „a felettes által meghatározott egyéb feladatok”. Ezek a megfogalmazások gyakran keltenek bizonytalanságot a munkavállalókban, pedig önmagukban nem jelentenek korlátlan kötelezettséget.

Fontos alapelv, hogy minden feladatnak bele kell férnie a munkaszerződésben meghatározott munkavégzési…