A vállalkozókat egyrészt jogszabályi előírások alapján, másrészt saját döntésük – szerződésben vállaltak – alapján terheli garanciális kötelezettség. E cikk keretében ezek számviteli kezelést mutatjuk be.

Ptk. előírásai

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:171-173. §-ainak előírása szerint, aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti.

A jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben.

A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

Jogszabályi előíráson alapuló céltartalék képzése

Ebben az esetben jellemzően a termék vagy a szolgáltatás eladási árát úgy határozzák meg, hogy az a jövőben felmerülő garanciális javítási kötelezettségekre is fedezetet nyújtson.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) óvatosság elvéből következik, hogy a tárgyévi eredmény meghatározása során a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatokat és a feltételezhetően bekövetkező veszteséget akkor is, ha ezek az információk az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté.

A céltartalék képzési kötelezettség független az adott év eredményétől, így akkor is meg kell képezni, ha az adott üzleti év eredménye veszteséges. A céltartalék képzése egyéb ráfordításként kerül elszámolásra.

A céltartalékot a képzés jogcíme szerinti esemény bekövetkezésekor (a veszteség elszámolásakor, felmerülésekor), illetve a képzési jogcím megszűnésekor kell feloldani. Így a könyvek következő üzleti évi nyitása után jellemzően ez a céltartalék nem kerül feloldásra. A céltartalék feloldása, megszűntetése az egyéb bevételek között kerül elszámolásra.

A céltartalék képzésének és felhasználásának szabályait a számviteli törvény 41. §-a tartalmazza. 

A számviteli törvény 41. §-a (1) bekezdésének előírása szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni – a szükséges mértékben – azokra a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre [ideértve különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettséget, a biztos (jövőbeni) kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kötelezettséget], amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.

A számviteli törvény hivatkozott előírása szerint a garanciális kötelezettségekre tehát kötelező céltartalékot képezni, nem a vállalkozó döntése, hogy képez-e vagy sem.

A törvényi előírásból következik, hogy céltartalékot a harmadik felekkel szembeni jövőbeni fizetési kötelezettségekre kell képezni. 

A garanciális kötelezettségre történő céltartalék képzés azt szolgálja, hogy az adott üzleti évben elszámolt árbevételnek kell fedezetet nyújtania a következő években - az ehhez az ügylethez kapcsolódó - várhatóan felmerülő javítási és egyéb költségekre.

A céltartalék képzésének módszerét a számviteli politikában kell rögzíteni. Ilyen módszer lehet, hogy a megelőző évek tapasztalati számai alapján képzik a céltartalékot. Így például a megelőző 3-5 év javítási átlagadatai alapján határozzák meg a szükséges céltartalékot (ez  mutathatja, hogy a vállalkozó milyen minőségben végzi a munkáját). 

A céltartalék képzése egyebekben semmilyen összefüggésben nincs a gyakorlatban alkalmazott garanciális visszatartás mértékével. A garanciális visszatartás a pénzügyileg rendezendő összeg egy részének visszatartását jelenti, de nem a céltartalék képzés alapja. A céltartalékot a javítási költségek felmerülésekor, de legkésőbb a garanciális időszak lejártakor kell feloldani. Ebből az is következik, hogy a céltartalékot az ügyletekre külön-külön kell megképezni, nyilvántartani,…